Enyhén szólva, furcsán nézne ki, ha egy vádlott a bíróságon - minden átmenet nélkül - a közbiztonság csapnivaló helyzete miatt kezdené ostorozni a rendőrséget. Erre hajaz, amikor a Fidesz az épülő 4-es metró vonalának hosszabbítását követeli. A párt budapesti frakcióvezetője szerint “Rákospalotától a budaörsi virágpiacig épüljön ki a 4-es metró, mert a vonalhosszabbítás az agglomerációban és a külvárosokban élő több százezer polgár közlekedését jelentősen megkönnyítené.” Ami nyilván igaz. De bizarr a fenti vehemens sürgetés ama párttól, amely 1998-ban kormányra kerülve, az általa elbukott fővárosi önkormányzati választás utáni teljes cikluson át jegelte a tervet.
Ismerve amnéziára hajlamos szavazóinkat – a politikai utilitarizmus felől nézve- a dolog bejöhet. A valamivel nagyobb demokrácia-praxissal rendelkező Egyesült Államokban is George Wallace szegregációpárti, rasszista alabamai kormányzó képes volt arra, hogy a feketék emancipációjának protektora legyen, és az ő voksaikkal kerüljön újra bársonyszékbe. Tegyük persze hozzá: Wallace, pálfordulását előkészítendő, deklaráltan elhatárolta magát múltjától. Meg jóval több időt adott magának, hogy új felfogásával előrukkoljon.
A Nomentana-ügy robbanásveszélyes. Mert azon koalíció fejét vették célkeresztbe ezzel, amelyet négy éve – egyebek között – a hajléktalanok nevére íratott és/vagy fiktív bejegyzésű, adócsalás végett létrehozott politikus-közeli cégekkel szembeni undor segített győzelemre. Gyurcsánynak az igazságszolgáltatás, a parlament és a sajtónyilvánosság előtt számot kellene adnia múltjának fantomjairól. Ha nem teszi, jogos lesz, ha bukik és szégyen, ha győz.