© Marton Szilvia |
"Zene és foci. Előbbit a zongora jelenti otthon, a másikat a kispálya a rádiós technikusokkal" - említ egy a vesszőfutás közben őrzött másik, békésebb világot az alelnök, aki rádiós zenei szerkesztő feleségével és 12 éves Lilla, valamint 10 esztendős Virág leányaival rákoskerti családi házukban próbálja feledni a rádiózás légköri zavarait.
- Nyilatkozta: a sok feszültséget zongorázással vezeti le. A feszültség mértéke emeli vagy rontja játékának színvonalát?
- A lényeg, hogy kikapcsolódjunk. A családi muzsikálásban nem gond, ha az ember félreüt, gyönyörű billentésre sincs szükség.
- Szerénykedik, hiszen nemrég a feleségével még közös lemezt is megjelentettek...
- Nem vagyok profi zenész. Ellentétben a feleségemmel, aki elvégezte a Zeneakadémia opera tanszakát. Most megjelentetett cd-nket kétszáz példányban adtuk ki, meguntuk, hogy mindig konzumajándékokat adunk karácsonyra a barátainknak.
- Apropó, barátok. Országos visszhangot kiváltó nyugdíjaztatási döntése önhöz politikailag közel álló barátokat is érintett. Tán még olyanokat is, akiknek adni kívánt a lemezből...
- Amit elgondoltunk, a legfinomabb munkaügyi eszköz egy olyan nehéz helyzetben lévő vállalatnál, mint amilyen a Rádió. Ennél emberibb megoldás szerintem nincs.
- A politikai kommunikátorrá lett egykori szociológus, Hankiss Ágnes, a Rádió kuratóriumának Fidesz ajánlotta tagja erre valami olyat mondott, hogy "ne tessék már bennünket hülyének nézni", Kondor Katalin leárulózta... Még szerencse, hogy azért jutott valami az egyenleg pozitív oldalára is: egykori rádiós munkatársa, Mester Ákos pár hónapja még fiókdespotának nevezte, ám legutóbb már igyekezett megérteni. Azért ez mégiscsak valami...
- Magam is tapasztalom, hogy három héten belül 180 fokos fordulatot feltételeztek rólam. Tegyem hozzá, a vélemények szintjén mostanra már befutottam a szélsőbaltól a szélsőjobbig számtalan politikai pozíciót. Ezért inkább maradnék a magam önmeghatározásánál: független autonóm értelmiségi. Ez lennék én.
- Segítette volna e látszatot, ha mondjuk a nevezetes Orbán Viktor miniszterelnöki interjúk után önt hallhatjuk a Gyurcsány-beszélgetésekben is. Egyébként így utólag mennyire elégedett az Orbán-interjúkban nyújtott teljesítményével?
- Az elején magam barkácsoltam a kérdéseket, de idővel annyi támadás ért, hogy az egész kollektív bölcsességgé változott. Szakmailag így is vállalható mindegyik. Ráadásul jól tükröződik bennük a kor - és a miniszterelnök gondolkodása.
- Zseniálisan sokértelmű. Persze mit is várjunk egy profi kommunikátortól. Nem is értjük, miért nem sikerült már ezelőtt a sztárriporterek közé emelkednie. Nem engedték?
- Ma csak a tévében lehet valaki sztárriporter, a rádióban behatároltak a lehetőségek. Olyanokat kellene mondani, mint amiket a Bochkor-Boros-páros... Napi szorgalmas munkával itt nehéz kiugrani.
- Aprómunkát említett. Szakmai előéletét illetően több, önt ismerő kollégája emlegette ma is futó, Vállalkozásklinika című műsorát, minek kapcsán ellenségei azt rebesgetik, hogy a műsor a megszólaltatott vállalkozók jóvoltából jól jövedelmez önnek is...
- Na persze, hiszen én már olyat is hallottam, hogy ebből építettem a házamat. Hogy kivédjem ezeket, a műsor teljesen szabad. Vagyis ingyen és bérmentve bejöhet bármelyik vállalkozó. És ezt minden műsor elején el is mondjuk tanúk jelenlétében. Engem például soha nem próbáltak megkenni. Mert nyilván nem adok le ehhez jeleket.
- Egyébként is nehezen ad jeleket. Például amikor az első demokratikus kormány idején elődje, Csúcs László alelnök látott neki egy szelekció véghezviteléhez... Legalábbis nem láttuk az akkori tiltakozók között. Netán egyetértett?
- Akkoriban még kezdő riporter voltam a Krónikánál. De Kondor Katalinnal együtt kék szalagosok voltunk, így tiltakozva a kollégák elbocsátása ellen. Maradt is abból az időből egy fénykép rólam, amin rajta az ominózus kék szalag. Innen tudom, hogy hordtam.
- Hiába no, veszélyes dolog a látszat. Felrótták önnek egy dalszövegét, úgy értelmezve, hogy abban egyetért a New York-i tornyok lerombolóival...
- Azt meghamisították. Meg is tettem a feljelentést ismeretlen tettes ellen, és a dolog már a bíróságon van.
- Nem heccelni kívánnánk, de miért nem volt ugyanilyen önérzetes a korántsem ismeretlen Kondor Katalin és Hankiss Ágnes megjegyzéseinek ügyében?
- A kettő között minőségi különbség van. Ha valakire rásütik, hogy a terroristák barátja, azt le is tartóztathatják. De az árulózáshoz tudni kellene, milyen háborúban vagyunk...
- Hírmagyarázóként is kiváló. Akkor lássuk, milyen lenne értékelőként: három-négy hónap múlva választások jönnek, utána minden bizonnyal feloldják valahogyan a rádiós patthelyzetet. Ön melyik oldal győzelme esetén ad több esélyt önmagának?
- Nem látom a jövőt. Csak annyit látok, hogy miután a politikának rövid távú érdekei vannak, három hónapnál messzebbre tekinteni nagyképű felelőtlenség, ostobaság volna. De ha mindenáron negatív szcenárióra kíváncsiak; nem esnék kétségbe. Amikor a nagypapámat 1948-ban kirúgták az MTI-től, elment vagont rakodni, és úgy tartotta el a családját...
LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN