Friderikusz Sándor a HVG.hu -nak adott interjújában kéretlenül és hosszasan kommentálja ATV-s működésemet, és azt állítja, „ nem voltak maradéktalanul elégedettek a munkájával, ezért tették lapátra”. A fenti állítás valótlan, sérti szakmai becsületemet.
Először is, nem programigazgató voltam a csatornánál, hanem szakmai vezérigazgató-helyettes. Amikor az ATV tulajdonosai megkerestek, komoly léptékben gondolkodni és cselekedni képes, önálló elképzelésekkel bíró vezetőt szerződtettek a személyemben. Három hónapra szóló szerződést kötöttünk. Tőlem azt várták, hogy építsek fel egy közepes méretű, markáns profilú kereskedelmi csatornát, amely idővel képes a reklámpiacot is meggyőzni, amely új műsorstruktúrával az új székházból kezdi sugározni adását, legkésőbb január közepéig. Műsoros költségvetése pedig nem, vagy csak alig haladhatja meg a régi ATV költségvetését. Komolyabb, költségesebb televíziós projektekre a következő 3-4 hónapban került volna sor, miután az első időszak eredményei valamennyire láthatók lesznek.
Létrehoztuk az este 7-8 óra közötti sávban a 24 óra című hírműsort, ebben kapott helyet a teljesen új Híradó, ide szerződtettem a TV2-től Kert Attilát és a korábban RTL Klubos Kurucz Pétert, a 8 órától kezdődő sávba pedig vadonatúj - Friderikusz műsorától eltérően – költségtakarékos műsorokat indítottam, amelyek az elvárásoknak megfelelően magas nézettségűek voltak. Megszületett A Nő helye, a Van Képünk hozzá, a Civil a Pályán és a Fehér Folt. A tehetséges Kálmán Olga méltó külön műsort kapott ( Pont7 ), az Újságíróklub külsőségeiben újult meg. Létrehoztunk – komoly vizuális és filmes szakemberek bevonásával, – egy önálló híradó díszletet, Komplex díszletrendszerünk az összes saját gyártású műsort integrálni tudta. Vadonatúj arculatot kapott a csatorna, és hozzákezdtünk új imidzsének kialakításához: számos olyan rádióállomással, és sajtóorgánummal kötöttünk barter-együttműködést, amelyek korábban nem kacsintgattak az ATV felé. Mindez január 8-án indult el. Az ATV a mai napig ezekből a műsorokból, ezzel az arculattal él.
Friderikusz az interjúban azt állítja, hogy esténként 80-100 ezren nézik az ATV –t. Nem értem, miért kell most már saját csatornáját lejáratnia? A 24 óra és az új Híradó közel 200 ezer nézőt vonz, s általánosságban a főműsoridő nézettsége a duplájára nőtt. A Névshowr pedig, amelyet még én hoztam be az ATV-be - csaknem egymilliós nézettséget garantál.
Azt a tényt, hogy Friderikusz kívánta távozásomat, egybehangzóan tudom az ATV tulajdonosaitól, vezetőitől, valamint annak az izraeli-amerikai befektetőcsapatnak a tagjaitól, akikkel közösen vette fel a kapcsolatot az ATV tulajdonosaival. Az ATV vezetőinek a kialakult helyzetben dönteniük kellett Friderikusz elképzelése és az enyém között, nézettségi és bevételi ígéreteink között. Döntöttek, én tudomásul vettem, és kapcsolatom az ATV-vel a mai napig jó.
Nem haragszom Friderikuszra. Sőt, bizonyos szempontból megértem, hiszen sejthette, hogy szakmai vezetőként – noha becsülöm televíziós képességeit – műsora költségkihatásait, egy általam következetesen megvalósított műsorfolyam integrált részének tekintettem volna. Műsora nem egyeduralkodóként jött volna létre. Vezetni tudok, kiszolgálni nem a műfajom. Megértem, hogy ízlésének jobban megfelel az ATV vezetőivel kineveztetett programigazgató.
Az ATV tulajdonosai, vezetői több mint elégedettek az általam hozott eredményekkel - ezt több nyilatkozatukban is megerősítették. Amit Friderikusz szakmai munkámról állít, az valótlan, sértő és kicsinyes. Vajon mikor érti meg, hogy attól nem lesz sikeresebb, ha megkísérli eltüntetni ott töltött három hónapom komoly teljesítményét? Enélkül, vélhetően, most ő sem ülne ott kényes ízlésével, műsora kezdetét várva.
SZABÓ-STEIN IMRE