Szűzhártya-moratórium Amerikában

Utolsó frissítés:

Tetszett a cikk?

Az amerikai bigottak a kamaszkori cölibátus megszállottai, szerintük a házasságig a két ifjúnak önmegtartóztatásban kell élnie. A házasság előtti szexmentes élet propagálására a Bush-kormány évente többszáz millió dollárnyit fordít.

A republikánus kormányzat a keleti part és Los Angeles szabadosságával dacolva, az Evaluation of Abstinence Education Programs nevet viselő projekttel folyamatosan gesztusokat tesz az ultrakonzervatív Közép-Nyugat és a Szentírást betű szerint értelmező déli Biblia-övezet lakói felé. Az Államok tipikus polgára jóval vallásosabb, nemiség dolgában prűdebb, s morális kérdésekben nagyságrendekkel gyakrabban hívja segítségül a keresztény dogmákat, mint európai társa. Persze ettől függetlenül igaz, hogy a laikusból kacajt vagy ajakbiggyesztést fakasztó vállalkozás inkább tekinthető képmutató látszatnak, mint valódi hatással bíró cselekvésnek. Hiszen nyilvánvaló, hogy a fenti végcél – oltárig tartó cölibátus – egy szabad, nyitott társadalomban az átlagember számára gyakorlatilag betarthatatlan.

Lehet, hogy az amerikai férfi és nő sűrűbben jár templomba, de ugyanúgy nincs fából és a libidója sem alacsonyabb más földrészeken élőknél. S pont az USÁ-ból indult világhódító útjára a szingli életmód, ahogy ott is trend a házasságkötés időpontjának kitolása. A program szerint az embernek akár harminc-harmincöt éves koráig tartózkodnia kéne a szeretkezéstől. Arról nem is beszélve, hogy eszerint a makacs agglegények, vénlányok (vagy az USA államaiban törvény szerint össze nem adható meleg párok) holtig tartó szüzességben leledzhetnének.

Persze a szűzhártya-moratórium védelmezői a program létjogosultsága mellett kardoskodva gyakorlati okokra hivatkoznak. A korai gyermekáldás megelőzésére, a nemi betegségek terjedésének veszélyére, stb. De mindez csak porhintés, melyre alibiből van szükség. A valódi motiváció ideológiai természetű. A keresztény hit szerint bűn a nem utódnemzés, hanem kizárólag öncélú élvezet kedvéért művelt közösülés, a házasság pedig nem két felnőtt önkéntesen vállalt, bármikor felbontható társulása, hanem szentség. A betegség-és terhesség-megelőzési indokok alól kilóg a lóláb, hisz manapság számos fogamzásgátló és higiénés eszköz van, melyek a szexet gyakorlatilag kockázat nélkülivé (de legalábbis bevállalhatóan alacsony rizikófaktorúvá) tehetik.

Pont az Amerikában is dúsan tenyésző vallási fundamentalisták ellenzik legvadabbul, hogy az iskolában óvszerautomatákat helyezzenek el. Szintén álszent dolog a fiatalok lelki egészségére hivatkozás, mert pont az tehet tönkre egy bimbózó párkapcsolatot, ha az igen kimondása előtt a két fél nem hangolódik vízszintesben is egymásra, és csak a nászéjszakán derül ki: szükségleteik és igényeik nagyon eltérőek. Az sem nyerő, ha a férj a házasság konzumálása közben szembesül gátlásosság vagy tapasztalathiány miatti merevedési zavarokkal. A nemiség mesterséges lefojtása frusztráltságot eredményez, végső soron agresszióba torkollik, a szexuális fejlődés torzulása nemegyszer vezet brutális viselkedéshez, lásd a sorozatgyilkosok, osztálytársaikat puskával lemészároló diákok lélektani profilját. Állampolgáraik nemi életét a totalitárius diktatúrák próbálják államilag kontrollálni vagy szabályozni. Az Egyesült Államok kormánya most egy rigorózus dogmagyűjteménnyel próbálja megerőszakolni és felülírni a természetes ösztönöket.

A válást, a félrelépést, a promiszkuitást az európai kultúra, ha nem is minden esetben helyesli, de tolerálja. Deutsch Tamásnak politikailag haja szála nem görbült a házasságon kívül született gyereke miatt. Ugyanez a tengerentúlon biztosan derékba töri az illető republikánus elnökjelölt, polgármester, szenátor pályafutását. Azért az Atlanti óceán túlpartján sem aszkéták a honpolgárok, csak sokkal nagyobb a bűntudatos titkolózás, a nyilvánosság előtti gátlások takarója, mint felénk. A lassan kétszázötven éve demokráciában élő átlag-amerikai kevésbé meri felvállalni vágyait, mint a két évtizede még kádári igát nyögő magyar.

Szerencsére ez a prüdéria “csupán” a társadalmi mentálhigiénét amortizálja lassan, fizikai rombolást nem okoz. Csakhogy a mind jobban elharapózó vallási hisztéria immár olyan szegmensek létét fenyegeti, mint a gyógyászati célú őssejt-kutatás vagy a darwini evolúció alsó- és középiskolai oktatása. A teokratikus mentalitás hosszú távon az USA lemaradását okozhatja a jövő tudományaként emlegetett genetikai kulcsiparágban szintúgy, mint az oktatás és a kutatás-fejlesztés területén. A bigott “életpártiak” nyomulása – akik paradox módon a halálbüntetéssel egész jó elvannak – retrográd folyamatokat generálhat, sutba vágva, amit a szexuális forradalom az életmód-szabadság védjegye alatt kiharcolt.