© HVG |
Merthogy nem attól lesz európai egy párt, hogy hány üdvözletet tud bevasalni, vagy hány prominens "testvérpárti" politikust tud a maga testi valójában győzelmi trófeaként felmutatni. Ebből a szempontból másodlagos, hogy Angela Merkel elment-e a Fidesz múlt heti kampánykongresszusára, vagy csupán videoüzenetet küldött. (Mondjuk a személyesen megjelent Hans-Gert Pöttering, az Európai Néppárt EU-parlamenti frakciójának vezetője is többet segített volna, ha frakciója élén a közelmúltban nem járul hozzá az uniós szolgáltatási irányelvek felvizezéséhez, s ezzel az új tagországok, köztük Magyarország vállalkozóinak hátrányosabb helyzetbe hozásához.) Sokkal inkább az számít, hogy az a politikai szellem és stílus, amit egyebek között az új német kancellárnő képvisel, meg tud-e jelenni a magyarországi közéletben.
Például az a világkép s a politikai versenyről alkotott azon felfogás, ami Merkel beiktatási beszédéből rajzolódott ki. Nehéz helyzetben lett volna az a szinkrontolmács, akinek az jut feladatul, hogy fordítsa magyarra. Pedig a kereszténydemokrata politikusnő világosan, tagoltan beszélt, s bár kétségkívül voltak és vannak olyanok, akiknek még szokniuk kell a háború utáni Németország nyolcadik kormányfője szopránját elődje baritonja után, a megértéssel semmi baj nem volt.
Mármint németül.
De ugye a jó tolmács nemcsak gépiesen átülteti a szavakat egyik nyelvről a másikra, hanem kulturálisan, a fogadó nyelv szélesebb közege által definiált környezetben kell érthetővé, elfogadhatóvá tennie az elmondottakat. Na, itt már rögtön a beszéd elején egy kis baj lett volna. Az történt ugyanis, hogy Angela Merkel az ország helyzetét, a teendőket felvázolva visszanyúlt egy kicsit a történelemben. Egy korábbi elődjét idézte, aki a hatvanas évek végén a "Több demokráciát!" jelszó vállalására bátorította honfitársait - mint az idők során kiderült, sikerrel. Az akkor még csak nyugatnémet társadalom sok mindenben megújult, belül is, kifelé is. "Mi most merészeljünk több szabadságot!" - biztatta elődje szavainak parafrázisával a jelenben szükséges reformok bátrabb végrehajtására a képviselőket Merkel, s bár a nevet nem mondta ki, mindenki tudta, Willy Brandt volt az, akit példaképnek hozott fel.
Hohó kérem, de hiszen ez a Brandt tősgyökeres baloldali volt, egy szociálliberális kormány fejeként mondta az idézett szavakat, Merkel viszont jobboldali, a szó szoros értelmében született kereszténydemokrata, szóval biztos, hogy éppen egy szocira hivatkozik?
Rendben, az a bizonyos Brandt-beszéd rég volt, tán igaz se volt, az egykori szociáldemokrata pártelnök-kancellár, a Szocialista Internacionálé volt elnöke már nem él, legenda csupán. Ám a mai kereszténydemokrata kormányfő mondott mást is. Akkor, amikor rátért a konkrét tennivalók elemzésére: miként képzeli a szociális ellátórendszerek átalakítását, a munkanélküliségi helyzet javítását, hogyan szeretné elérni, hogy a gazdasági fejlődés terén Németország ismét Európa éllovasai közé kerüljön. Nos, ekkor azt találta mondani, hogy e téren már az előző kormány is sokat tett, amiért személyesen is szeretne köszönetet mondani Gerhard Schröder kancellárnak. Vagyis egy baloldalinak, egy szocinak. Ez persze nem azt jelenti, hogy Merkel korábban, a választási kampány során ne ostorozta volna Schröder és társai politikáját, de ezt mindig úgy csinálta, hogy a stílus nem tette lehetetlenné a későbbi kézfogást.
No ez az, amit a jelek szerint ma nagyon nehéz lenne magyarra lefordítani.
WEYER BÉLA
(A szerző a HVG berlini tudósítója)