Az 1955-ös debütálása óta csaknem kétszázhatvan filmben szerepelt "nemzeti hős", Velimir Bata Zsivojinovics jelölésének okaival, körülményeivel korábbi írásunkban foglalkoztunk, most a belgrádi Nedeljni telegrafnak adott interjújából szemezgetünk. A válaszok realitásának illusztrálásaként csupán annyit: a Partner közvélemény-kutató cég legutóbbi felmérése szerint Vojiszlav Kostunica államfőre a polgárok 19,8 százaléka, Miroljub Labuszra 15,1 százaléka, Vojiszlav Seseljre, a radikálisok jelöltjére pedig 5,9 százaléka szavazna. Bata Zsivojinovicsról szó sincs.
Bata Ronald Reagan volt amerikai elnökről:
„Az Amerika hangja rádióadásban gyakran megkérdezik: mit akar ez a színész a politikában? Miért, nekik nem volt színész elnökük? Ráadásul milyen tehetségtelen! Ha ő jó elnök tudott lenni, miért bántanak engem előre?”
Vojiszlav Kostunica jugoszláv államfőről, a szerbiai elnökválasztás egyik esélyeséről:
„Több mint valószínű, hogy Szerbiát is széttúrja, ahogy azt tette Jugoszláviával is. … De kérdem én őt: mit csináltál te eddig, mi jót tudsz felmutatni, hozott-e a politikád fejlődést Szerbiának? Nekem a fejlődés azt jelenti, ha meg tudok venni egy nyakkendőt, a ruhámat, el tudom tartani a családomat, és a fiataloknak jut zsebpénzre. Semmi extra, csak ami a normális élethez kell. Na, ha legalább ezt megcsinálta volna, a nép addig hatalmon tartaná, ameddig csak akarja.”
Miroljub Labuszról, a Gyingyics fémjelezte "reformerők" elnökjelöltjéről, a választások másik nagy esélyeséről:
„Róla éppen semmit nem gondolok. Járja Szerbiát, s nyakkendőket osztogat vidéki embereknek. Nem nyakkendő kell nekik, hanem tehenek! Ő meg kösse fel magát a nyakkendőire!" (Lefordíthatatlan szójáték: kravate-krave.)
Szlobodan Milosevics egykori elnökről, jelölő pártjának, a Szerbiai Szocialista Pártnak elnökéről, aki azonban nem őt, hanem a radikális Vojiszlav Seseljt támogatja a választáson:
"Én tisztában vagyok vele, ki kivel van, Szlobodan azonban nem tudja, milyen állapotok uralkodnak itt. Folyamatosan félretájékoztatják őt. … Egyébként meg ő soha nem mondta, hogy Bata ellen vagyok, igaz, azt sem, hogy mellette."
A közvélemény-kutatások szerinti két legesélyesebb jelölt - Kostunica és Labusz - győzelmi kilátásairól:
"Ki mondja ezt? Ezt csak az újságok írják. Egyiknek sincs semmi esélye. Száz százalék, hogy nem ők, hanem egy harmadik jelölt nyer. Nem nyerhet az, aki két éven át ennyi rosszat tett, mint ők. Kérdem én: milyen jogon teszik ezt? Ha valóban tettek volna valami jót a népnek, és azt mondják: tessék, nép, ezt csináltam értetek, és ezt szeretném továbbcsinálni, ezért is jelentkezem erre a posztra. De nem. Kérdem én őket, ahogy majd a nép is: mit tettetek azért, hogy újraválasszunk titeket? Semmit!"
A titokzatos harmadik jelölt személyéről, aki Kostunica és Labusz előtt megnyerheti a választást:
"Nem mondom meg. Tudja azt Ön."
Saját esélyeiről:
"Amíg nem láttam, mit csinál a többi jelölt kampány címén, hogyan ugranak egymásnak, milyen szavakkal dobálják egymást, azt gondoltam, nem illik kimondani: Én nyerek! Miután azonban mindezt láttam, azt mondtam magamnak: hát én ezeket mind legyőzöm!"
Szociális programjáról:
"A szociális program a gyomor. Ha egy család minden tagja – a gyerekek, az apa, a nagyapa, a nagymama – elégedett azzal, amit reggel, délben és este evett, csak ezt követően tud arra gondolni, hogy mi az, ami még nincs rendben."
Potenciális szavazótáboráról 260 film után:
"Rám csak a szocialistáknak és azoknak kell szavazniuk, akik ismernek."
Végül a kínaiakról, akik alkotásai - különösen a Valter brani Szarajevo című, Kínában páratlan sikert aratott partizánfilm - kapcsán szinte istenként tisztelték őt:
"Van egy anekdota, mely szerint csaknem 140 millió kínai jelentkezett megsegítésünkre, amikor a NATO Jugoszláviát bombázta. Kérdem én azokat, akik mindezt terjesztették: normálisak vagytok, hát hol fog ennyi ember aludni!? De a viccet félretéve: nincs szükségem a kínaiak segítségére a győzelemhez, szükségünk lesz rájuk később, de jelenleg van elég szerb az országban, aki Batát szeretné elnöknek."