Bár az összecsapás tétje csupán a második számú európai kupasorozat legjobb 32 csapata közé kerülés volt, Szerbiában úgy készültek a megmérettetésre, mintha kedvenceik az '91-es BEK-győzelemhez hasonló bravúr küszöbére értek volna. A valaha 100 ezer embert befogadó, az ülőhelyes átalakítást követően csupán 56 ezer férőhelyes, a híres brazíliai létesítmény nyomán szerényen Marakanának nevezett stadionba szóló belépőket már a mérkőzést megelőző hétfőn, pénztárnyitás után pár órával elkapkodták. Jegyekhez ezután csak borsos feláron lehetett hozzájutni a stadion környékén éjjel-nappal köröző jegyüzérektől, akik tarifáikba meglehetősen magas veszélyességi pótlékot is beépítettek. Nem is ártott: tudósítónk több olyan esetnek is szemtanúja volt, amikor túlhevült fanatikusok erőszakkal fosztották meg jegyeiktől az általuk "élősködő árulóknak" titulált üzéreket.

Belgrád és az oda tartó vonatok vagonjai piros-fehérbe öltöztek a mérkőzés napjára, a város hoteljei napokkal az esemény előtt megteltek, a stadiont övező utak kaotikussága pedig még a szokásosnál is nagyobb méretet öltött. A legelvakultabb Zvezda-rajongók hivatalos honlapja "az elmúlt tíz év legfontosabb mérkőzésére" "soha nem látott szurkolói koreográfiát" és látványosságokat ígért. Egy ilyen invitálásnak Belgrádban nem sokan - talán csak a mérkőzéssel egy időben Prágában vendégszereplő, ősi rivális Partizan Beograd hívei - tudtak ellenállni, a politikusok biztosan nem: parlamentből történő korai távozásuknak köszönhetően csütörtök estére határozatképtelenség miatt megszakította ülését az országgyűlés.

Az este hét órakor kezdődő mérkőzés előtt egy-másfél órával már csaknem megtöltötték a Zvezda-vallásúak szentélyüket, a Marakanát. Fél hatkor a hazai közönség folyamatos skandálásba kezdett; a kívülállókat minden bizonnyal meglepte, hogy a Lazio két játékosát éltették. "Szinisa Mihajlovics és Dejan Sztankovics annyi örömöt szereztek már a Zvezda szurkolóinak, hogy - annak ellenére, hogy jelen pillanatban a Lazio keretének tagjai - ugyanúgy megérdemlik a szeretetet, mint korábban. Belgrád vastapssal fogadja hőseit" - ígérték a Zvezda vezérszurkolói két egykori játékosuknak a mérkőzést megelőzően. Mihajlovicsék a maguk módján hálálták meg a feléjük irányuló szeretet: annak ellenére, hogy egyébként a Lazio kezdőcsapatának tagjai, - minden bizonnyal előre egyeztetett sérülésekre hivatkozva - egyik Zvezda elleni mérkőzésen sem léptek pályára. A két játékos a stadion gyepére a Zvezda piros-fehér mezében futott ki, amit egy tiszteletkör után a fanatikusok közé dobtak, és a továbbiakban is - már a Lazio kispadjáról, világoskék mezben - visszaintegettek a nevüket skandáló belgrádi közönségnek.

A két játékos példája jól mutatja, Szerbiában mit jelent zvezdásnak lenni. Sztankovics távolmaradása a nevelőcsapat elleni mérkőzéstől azt sugallja: a játékosnak a klubhűség a munkájánál és a hazájánál is fontosabb. Az olasz csapat szerb légiósa ugyanis játszott már a Lazio színeiben belgrádi csapat - a már említett ősellenség, a Partizan - ellen; akkor nem zavarta őt az, hogy szerb együttes ellen kell játszania, s gólt is szerzett: örömét a Lazio kék meze alá húzott zvezdás póló felmutatásával fejezte ki, a Partizan hívei örjönghettek.

A Medium Indeks Galup felmérései szerint a Crvena Zvezdának Szerbiában 3 077 000 szurkolója van, azaz az ország csaknem negyven százaléka a belgrádi piros-fehérek híve. Zoran Avramovics, a klub marketing-igazgatója összehasonlításként megjegyzi: tekintve, hogy az abszolút mértékben legnagyobb szurkolótáborral rendelkező Manchester Unitednek az 59 milliós Nagy-Britanniában 11,8 millió, a Real Madridnak a 39 milliós Spanyolországban 7,9 millió szurkolója van, elmondható: nincs Európában olyan ország, ahol ennyire szeretnének egy csapatot. Ha ez a fenti eszmefuttatásból egyenesen nem is következik, aki kilátogat egy Zvezda-mérkőzésre, személyesen is meggyőződhet Avramovics igazáról.