Tetszett a cikk?

2001. augusztusának végén Ausztrália partjaihoz közel elsüllyedt egy afgán menekülteket szállító indonéz bárka. A hajótörötteket felvette egy norvég hajó, mely Ausztráliába vitte volna a bajbajutottakat, ám az ausztrál kormány ahelyett, hogy befogadta volna őket, inkább egy hét alatt tető alá hozta a megállapodást, melynek értelmében az afgánokat megfelelő ellentételezés fejében Nauru aprócska szigetére szállították. Azóta senkit nem érdekel a menekültek sorsa, legkevésbé a nauruiakat magukat. Ön hallott róluk?

A 21 négyzetkilométeres (egy nagyobb budapesti kerület méretű), Ausztráliától négyezer kilométerre északkeletre fekvő szigeten a fenyegető gazdasági csőd miatt nemrégiben vita kerekedett arról, ki vezesse a piciny, immár megélhetési gondokkal küszködő országot: januárban a szigetország parlamentje bizalmatlansági szavazással leváltotta Rene Harris elnököt, arra hivatkozva, hogy "hanyagul kezelte" az ország gazdaságát. Harris jogtalannak nyilvánította a bizalmatlansági szavazást és ő is leváltatta a helyére lépő Bernard Dowiyogo korábbi elnököt. A szigeten uralkodó kaotikus állapotokat jól jellemzi, hogy két hónapon át nem lehetett tudni, ki vezeti az országot, a Naurut a világgal összekötő egyetlen telefonvonal ugyanis megsérült, így semmiféle információ nem jutott el a világ többi részére arról, ki is lakik az időközben porig égett elnöki palotában.
Nauru nem különlegesen szép hely: sziklák borítják, s turistaként utazgatni rajta nem olcsó mulatság, mivel az édesvíztől az élelmiszerig mindent importáron kell beszerezni. A repülőtér a parlament és a rendőrség épületének tőszomszédságában kapott helyet, két hotel és egy, az egész ovális formájú szigeten áthúzódó betonút van. A foszfátkészlet, Nauru korábban fantasztikus megélhetést adó egyetlen értéke - itt volt a világon a legmagasabb az egy főre jutó jövedelem - kimerülőben van, s az ötlet, hogy a szigetet az offshore cégek paradicsomává varázsolják a kedvező adózási feltételekkel, úgy tűnik, nem vált be. A 12 ezer lakosú országban ma már több mint négyszáz bank van bejegyezve egyetlen postafiók címére, ám a naurui megoldás nem csak a takarékoskodni vágyó cégeknek tűnt föl: az OECD-hez tartozó Financial Action Task Force 2002-ben felvette a pénzmosás gyanújába került országok listájára a szigetet.
A romló gazdasági helyzetre hozhatnának megoldást a menekültek: Ausztrália harminc millió amerikai dollárt fizetett Naurunak azért, hogy befogadja a számára nem kívánatos afgán, iraki és palesztin menekülteket. A pénzért cserébe a menekülteket apró, hordozható bányászkalyibákba költöztették, friss vizet naponta egyszer láttak, nagyobb mosakodásra pedig csak hevesebb esőzés idején keríthettek sort. A menekültcsencselés nem segített sokat a sziget helyzetén: a közalkalmazottak immár egy éve nem kapnak fizetést, s az ország légitársasága (egy darab Boeing 737-es repülőgép üzemel) is csak a csőd felé repül: 4,5 millió dolláros tartozása van.
A Sydney Morning Herald című ausztrál lap értesülései szerint ugyanakkor újabb, az eddigieknél talán több sikerrel kecsegtető ötlet született a kis ország megmentésére: egy ausztrál ügyvédekből és üzletemberekből álló csoport megvásárolná a sziget nagy részét, hogy ott adó- és szerencsejáték-paradicsomot létesíthessenek, a bevételt testvériesen, fele-fele arányban elosztva a naurui kormány és maguk között. Az újság szerint az AFCON névre hallgató konzorcium tíz évre kapna kizárólagos jogot arra, hogy befektetőket vonzzon az országba, intézze a turizmus, a hajózás és a szerencsejáték ügyeit. A csoport tagjai diplomata-útlevelet kapnának, és felhatalmazást arra is, hogy útlevelet adjanak ki.
A menekültek eközben köszönik, megvannak. Immár maguk menedzselik a menekülttáborokat, melyek egyikében karácsonykor még lázadás tört ki, végül száz menekült átköltözött az egyik táborból a másikba. A táborokban lakók száma egyébként a másfél évvel ezelőttihez képes erősen megcsappant. A Naurun lakó, kezdetben körülbelül ezer afgán, iraki és palesztin menekültből kétszázhuszan kaptak bevándorlási jogot Ausztráliába, száznegyvenen Új-Zélandra, az ausztrál kormány pedig tavaly májusban felajánlotta, hogy 10000 ausztrál dollárt (körülbelül 5600 amerikai dollár) fizet azoknak a menekülteknek, akik inkább visszamennek anyaországukba.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!