Zoran Gyingyics 1952. augusztus 1-jén született a boszniai-horvát határ mentén. Édesapja katonatiszt volt, családja állandóan változtatta lakhelyét, ezért Gyingyics már fiatalon megismerte az országot, a hajdani titói Jugoszlávia sokszínű társadalmát és népeit.
1970-ben érettségizett egy belgrádi gimnáziumban, 1974-ben diplomázott a belgrádi egyetem filozófia karán. Már az egyetemi évek alatt állandó összetűzésben állt a kommunista párti egyetemi vezetéssel. 1974-ben egy diákmozgalom szervezéséért néhány hónapos börtönre ítélték.
Egyetemi tanulmányait Németországban, Konstanz város egyetemén folytatta, ahol Jürgen Habermas tanítványaként társadalmi kritikaelméletből írta disszertációját. Visszatérve Szerbiába az újvidéki egyetemen filozófiát tanított, munkatársa volt a belgrádi társadalomtudományi intézetnek.
Gyingyics 1989-ben többedmagával alapította a Demokrata Pártot (DS), s egy évvel később a párt végrehajtó bizottságának elnöke lett. 1994-ben a párt elnöke lett, ekkortól gyakran hangoztatott nacionalista nézeteket. Több alkalommal megválasztották parlamenti képviselőnek. 1996-ban pártja megnyerte a belgrádi helyhatósági választásokat, a Milosevics vezette kormányzat azonban nem akarta elismerni választási győzelmét. Ekkor több tízezres békés tiltakozótüntetéseket szerveztek Gyingyics támogatására, s a közvélemény nyomására 1997-ben mégis kinevezték polgármesterré. Ő lett a város első nem kommunista polgármestere a második világháború után.
A diktatórikus uralommal szembeszálló Szövetség a változásokért nevű mozgalomnak, majd a rezsimet megdöntő Szerbiai Demokratikus Ellenzéknek (DOS) vezéralakja volt. 1999-ben a belgrádi hadbíróság vizsgálatot indított ellene, amiért a NATO légi hadjárata idején megtagadta a behívó parancsot. A katonai bíróság elutasította a vádemelést.
A szerb kormányfő elvbarátjai és szövetségesei tettrekészségét, éleslátását, gyors gondolkodását, pragmatizmusát és legendás szervezőkészségét dicsérték. Nyugaton "a szerbiai demokrácia szimbólumának" tartották, aki a legnagyobb kockázatot azzal vállalta, hogy 2001. június 28-án kiadta a hágai Nemzetközi Törvényszéknek Szlobodan Milosevicset. Gyingyics az utóbbi hónapokban határozottan kiállt a szerbiai szervezett bűnözés ellen.
Az idén február 21-én a szerb-montenegrói főváros Új Belgrád negyedében egy osztrák illetőségű kisteherautó belerohant a kormányfőt szállító gépkocsi-konvojba, de Gyingyics sofőrje az utolsó pillanatban elrántotta a kormányt, s elkerülte az ütközést.
Gyingyiccsel két golyó végzett március 12-én, mikor a szerb kormányzat épülete előtt kiszállt autójából. Halálával kapcsolatban az Európai Unió állásfoglalása leszögezi: Európa egy olyan barátot vesztett, aki állhatatosan küzdött a demokráciáért. Az unió soros elnöki tisztét betöltő Görögország külügyminisztere, Jeórjiosz Papandreu az Európai Parlament strasbourgi ülésén úgy vélekedett: a gyilkosság figyelmeztet arra, milyen törékeny a demokrácia a térségben. (MTI)