Hariri szerint az 1981-ben alapított hatfős Gulf Együttműködési Tanács (GCC: Szaúd-Arábia, Bahrain, Katar, Omán, Kuvait és az Egyesült Arab Emirátusok) tagjai nem csak azért fejlődtek sokkal erősebben a többi közel-keleti országnál, mert nagy olajkincset birtokolnak, hanem mert tagországai sikeresebben átvették a demokrácia elemeit. Hariri véleménye az, hogy az iszlám és a sária (az iszlám által inspirált jogrendszer) elvei nem ellenkeznek a demokráciával, és ezt jól példázza a GCC tagországok esete is. „Sokan azt állítják, hogy az iszlám és a demokrácia fogalma nem fér össze. Ez nem igaz, mert az iszlámnak saját elképzelése van a politikai nyitottságra” – nyilatkozta. Az európai demokrácia teljes körű átvételét viszont elutasítja.

Hariri 3 területet emel ki, ahol az arab országoknak erősebben helyt kell állniuk:

- A strukturális problémák kezelése és a technológiai változások követése. - Gazdasági nyitottság és a lépéstartás a globalizáció kihívásaival (amelyek sokszor rövid távon negatív hatásúak is lehetnek). - Egy közös akcióterv kidolgozása a változások kezelésére gazdasági, kormányzati, üzleti és intézményi területen is.

A politikus szerint az arab országok csak erősödnének attól, ha felszabadítanák piacukat és politikai rendszerüket. Ahogy ő fogalmaz: „A demokrácia bevezetése nem lehetőség, hanem kényszer.” Véleménye szerint az arab gazdasági és politikai ballépések részben külföldi behatás eredményei, ennek ellenére csak magukat hibáztathatják azért, ha nem ott tartanak, ahol szeretnének. Az arab országok túlzottan elbizakodottak voltak, és ezért nem sikerült megvalósítaniuk sok tervezett reformot.

Az arab világ jövőjével kapcsolatban szerinte a legfontosabb dolog egy életképes Palesztína létrehozása. Így nyilatkozott a témával kapcsolatban: „Az Egyesült Államok és Európa mindig hangoztatja egy lehetséges erős palesztin állam létrehozását, de a palesztinoknak most van szükségük hazára, nem holnap.”

Al Harari szerint első pillantásra az arab világ közszférájának állapota siralmas állapotban van, de ha sikerülne biztosítani a békét és a megerősíteni a demokrácia alapjait, akkor megvalósítható lenne egy teljes körű, hosszú távú fejlődési folyamat. A demokrácia nyitottságot és felelősségre vonhatóságot jelent, de az ehhez szükséges reformokhoz eddig sajnos nem volt meg a kellő politikai bázis.

Bahrein: Forma-1-futamuk is van

A libanoni politikus meglátása szerint a 21. század nemzetközi politikai és gazdasági környezete soha nem látott kihívásokat fog tartogatni az arab világ számára. A nemzetközi összefogás egyre erősödik és a gazdasági siker lassan kizárólag a tudástőkétől és az IT-szektortól fog függeni. A GATT és a WTO pedig egyre új állomásokat ér el a kereskedelem liberalizációját illetőleg, ami alapvető változásokon vezeti át a nemzetközi termék- és tőkeáramlást. Ezenkívül a multinacionális cége egyre erősebbek, az államok pedig egyre gyengébbek. Ezek a tényezők szerinte erősen behatárolják a 21. századi arab világ kereteit is.