Pozsonyban tavaly törvény nyomán létrehozták a Nemzeti Emlékezet Hivatalát (ÚPN), amelynek levéltárában hozzáférhetővé teszik az STB egykori ügynökeinek, besúgóinak, hivatalos állományban levő munkatársainak névjegyzékét és egykori jelentéseiket: betekintést kínálnak a hírhedt, több százezer ügynököt foglalkoztató gépezet kulisszatitkaiba. A sértettek, a megfigyeltek és meghurcoltak egyéni kérelem alapján tanulmányozhatják a róluk készült jelentéseket. Az egykori ügynökök pedig - köztük ma is aktív közéleti szerepet betöltő személyek is - kénytelenek szembenézni az utókor számonkérő tekintetével.

Annak ellenére, hogy az akták közzétételében nem igazán érdekelt körök és személyek vagy az egy-egy emberük "érintettsége" okán érdekelt politikai pártok erőteljes nyomással vagy az ügynökmúlt bagatellizálásával igyekeznek elkenni a folyamatosan felszínre kerülő, rájuk nézve terhelő körülményeket.

„Ügynök volt-e a főnököm?”

Egyelőre az egykori kassai kerületben, az ország kisebbik harmadának területén működők STB-ügynökök aktáihoz lehet hozzáférni, de februárban a közép-szlovákiai, márciusban pedig a legérdekesebb, a Pozsonyt is magában foglaló nyugat-szlovákiai térség ügynökeinek és sérelmezettjeinek anyagába is betekintés kínálkozik a világhálón, az ÚPN honlapján. Ennek keresőjébe bárki tetszőlegesen beírhatja az általa gyanúsnak tartott személyek nevét, vagy akár a sajátját is, hogy választ kapjon a társadalmat egyre jobban felkavaró kérdésre: ügynök volt-e főnököm, netán a szomszédom? Természetesen arra is választ kaphat, vajon ő maga ügynök volt-e.

Sokan - így az STB állományához tartozó, az ügynökgépezet egykori működését ismerő tisztek ugyanis azt állítják, hogy valaki akkor is szerepelhetett az STB ügynöklistáján, ha jómaga nem is tudott róla, hogy ügynökként tartják számon. Ezt még többen megkérdőjelezik, mások jó előre köpik a tenyerüket, hogy majd erre hivatkozva mosakodhatnak. Merthogy a közép-és nyugat-szlovákiai ügynöklisták közzététele előtt a szorongás, az előre mosakodás és a prevenció egyre láthatóbb jelenség, kivált azok részéről, akik okkal tartanak attól, hogy februárban és márciusban ők is sorra kerülnek.

Lebuktak

Az elmúlt hetekben a Mikulás Dzurinda vezette kormánypárt, a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKÚ) egyik államtitkára, Ján Hurny volt kénytelen lemondani a posztjáról, de áll a botrány az SDKÚ másik embere, Jozef Banas parlamenti képviselő, a NATO parlamenti közgyűlésének szlovák alelnöke körül is, aki ellen az ismert osztrák politikai elemző, a magyar származású Paul Lendvai is terhelő nyilatkozatok sorát tette. Banás a Csehszlovákiában megfordult külföldi újságírók tájékozódásait "koordináló" hivatalt vezette.A legendás emlékű Hofi Géza műsorairól is jelentéseket készített az STB, amely a Csehszlovákiában dolgozó magyarországi vendégmunkásokat, az ott tanuló diákokat, de még a turistákat is megfigyelte - mondta a Nemzeti Emlékezet Hivatalának (ÚPN) levéltárát vezető Bukovszky László.

A galántai illetőségű, magyar nemzetiségű történész-kutató és levéltáros Bukovszky az egyik kassai STB-ügynök Hofi Géza műsoráról készült jelentésével kapcsolatosan nyilvánosságra került értesüléseket részletezve és pontosítva elmondta: - Igen, Hofiról is készült jelentés, mégpedig az egyik szilveszteri műsorában elhangzottak miatt, ahol Hofi 1982-ben, a szocialista tábor húsellátásának problémáira utalva azt mondta, hogy a hentesüzletek fogasai üresek, a fogasok megszámozásával akár ruhatárnak is átalakíthatók. Az ügybuzgó ügynök erről részletes jelentést írt a felettes kassai tisztjének, bizonyos Lengyel Zoltánnak, s ebben a magyar sajtócenzúra hiányosságait kifogásolva intette nagyobb éberségre az STB-t és a kommunista pártot.

Chrudinákékat sem bírták

Pontosítást érdemel, hogy a Milan fedőnevű ügynök nem a szilveszteri Hofi-műsort követő percekben, hanem "csak" január 3-án írta meg jelentését. „Elképzelhető, hogy nem ez volt az ügynök egyetlen Hofira vagy akár más magyar humoristákra, írókra, újságírókra is figyelmeztető jelentése, de egyelőre, mintegy véletlenszerűen épp a Hofi Gézáról szóló jelentésen akadt meg a szemem: az aktarengeteg mélyeiről nyilván sok hasonlót lehet majd kimazsolázni” - így az ÚPN levéltárának igazgatója, aki egy másik, "Konzul" fedőnév alatt ügyködő STB-s jelentését is kiemelte: A "Konzul" azt kifogásolta, hogy az Izraellel diplomáciai kapcsolatban nem álló Magyar Népköztársaság televíziója hétperces riportfilmet forgatott a Szentföldön.

Bukovszky szerint éberen figyelték, milyen káros hatásai vannak, lehetnek a Magyarországról Csehszlovákiába beszivárgó eszméknek. A "Dél" iktatónéven 1982-ben létesített STB-aktában számtalan ilyen nyomon járó jelentés rejtekezhet, hiszen Csehszlovákia Kommunista Pártja (CSKP) igen rossz szemmel nézte, hogy Magyarországon kisvállalkozások alakulnak, liberalizálódik a sajtó és a közélet. Aggadalmat keltett, hogy mindez a szlovákiai magyarok, de az odafigyelő szlovákok köreiben is rokonszenvet ébresztett.


Vámos ügynökök

Megfigyelték a Csehszlovákiában munkavállalói engedéllyel például a Kassai Vasműben, vagy a jolsvai magnezitgyárban dolgozó magyar állampolgárokat, az itt tanuló magyar diákokat - tanúsítja a "Dél" nevű akta - , de ez nyilván csak egy szelvénye a teljes egésznek, amelyből várhatóan más, Magyarországra vonatkozó, más iktatónév alatt szereplő akták is felszínre kerülnek a módszeres kutatás során. Az már bizonyos, hogy a Magyarországról érkező turistákat is megfigyelték. Ez elsősorban a vámhivatali alkalmazottak soraiból verbuvált ügynökök feladatköréhez tartozott.

Az STB és a magyarországi "partnerintézmények" közti együttműködéssel kapcsolatos kérdésre válaszolva Bukovszky László elmondta: ilyen is jócskán lehetett, és már "kölcsönös" megfigyeléseket bizonyító aktával is találkozott. „Példának okáért a szlovákiai magyar író, Fábry Zoltán hagyatékában talált napló ügyét említhetem. A hagyatékot kezelő kassai magyar ügyvéd, Nagyidai Ernő és a magyarországi irodalomtörténész Czine Mihály kapcsolatait is együttműködve vizslatták a két ország erre rendszeresített szervei” – emlékeztetett az igazgató.