Percy Heath, a jazz doktora © MTI

Heath az Észak-Karolina állambeli Wilmingtonban született 1923-ban, de a család hamarosan Philadelphiába költözött és itt bontakozott ki a gyermekek igazi zenei tehetsége. Később a szaxofonos Jimmy és a dobos Albert, vagy ahogyan a szakmában hívták, "Tootie" szintén világhírű lett. Percy középiskolásként még hegedűsként tüntette ki magát, és ezen a hangszeren játszott a második világháború idején a légierőknél is. Leszerelése után váltott bőgőre, első fellépésein a korszak egyik kiváló zongoristája, Red Garland zenekarában játszott. Szerencséje volt, mert ebben az időszakban robbant be a jazz világába a műfaj számos későbbi meghatározó egyénisége, akikből csak úgy szikráztak az új zenei ötletek és a "szabadúszó" Heath szinte valamennyiükkel játszott: megfordult Miles Davis, Sonny Rollins, Charlie Parker, Thelonius Monk zenekarában, és egy ideig Dizzy Gillespie big bandjében is helyet kapott.

Percy Heath számára a nagy pillanat 1951-ben jött el, amikor találkozott Milt Jacksonnal, John Lewisszal és Kenny Clarke dobossal. Az ő bőgősüket, Ray Brownt váltotta fel, aki pedig egyik példaképe volt. Így alakult meg a Modern Jazz Quartet, amely megszakításokkal egészen a 90-es évek közepéig működött. Ez a négyes más volt, mint a hasonló jazz-formációk: itt nem két szólista és a két fős ritmusszekció játszott, hanem négy egyenrangú muzsikus alkotó közössége. Heath kitűnő szólista volt, akinek játékából egyszerre áradt könnyedség, méltóság és sziporkázó szellemesség. Mindezek személyiségéből fakadtak: zenésztársai úgy emlékeznek rá, mint olyan kifogástalan modorú úriemberre, akinek ugyanakkor remek humorérzéke volt. Amikor a MJQ 1975-ben ideiglenesen feloszlott, Heath testvéreivel új együttest alakított, amelyben szerzőként is jeleskedett. A The Watergate Blues, a Rejoice és az Islandize voltak legnépszerűbb darabjai. Amikor a 80-as évek elején a régi csapat újra összeállt, Percy kétlaki lett, energiájából mindkét bandára futotta.

Percy Heath munkásságát számos magas kitüntetéssel ismerték el: a Berklee zeneakadémia díszdoktora volt, a francia kormánytól pedig megkapta a Művészeti Rend tiszti fokozatát.