szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Mozikba került a Hotel Ruanda című film, amely az 1994-es ruandai mészárlások közepette több mint 1200 embert megmentő szállodaigazgató, Paul Rusesabagina történetét beszéli el. Maga az eredeti főszereplő, az események átélője a hvg.hu kérdéseire válaszolt budapesti látogatása során.

Szállodaigazgató a káosz közepette.
Paul Rusesabagina szerepében Don Cheadle
© Budapest Film

"Az a baj, hogy maga fekete. Még csak nem is nigger. Hanem afrikai." Talán ezek lehetnének a Hotel Ruanda (2004; r.: Terry George) című  film kulcsmondatai, már ha az eseményeket az európai felelősség kérdése felől nézzük.

A szöveg a film kétharmada körül hangzik el, akkor, amikor a hutu-tuszi konfliktus kegyetlen mészárlásai közepette már mintegy 1300-an zsúfolódtak össze Kigaliban, az exkluzív Hotel Des Mille Collines-ben. A szálloda vezetője, Paul Rusesabagina (a filmben Don Cheadle) menedékhellyé tette a luxushotelt, s közben minden reményét abba vetette, hogy egyszer csak megérkeznek a belga csapatok. Nos, a belga csapatok meg is érkeztek, ám az elcsigázott ENSZ-katonák és a megmentőkre váró tuszi és hutu menekültek döbbenetére, a később evakuált európaiak és amerikaiak kiválogatása után a ruandaiakat sorsukra hagyták.

A Rusesabaginának címzett inkriminált mondatot a sokat megélt, de ilyesmit még nem tapasztalt ENSZ-parancsnok szájából halljuk. A ruandai szállodaigazgatóban pedig egy világ dől össze. Káosz, korrupció és erőszak közepette működtetetett egy elsőrangú hotelt, lekenyerezve kormánytagokat, rendőrparancsnokokat, csempészeket, véresszájú hutu vezetőket, s most, mint egy új Oscar Schindler, akit csak lehetett, befogadott a luxushotelbe. Ám a Nyugat, amelynek előretolt bástyájaként tartotta magát a Mille Collines szálló, látványosan lemond róla és népéről.

Kézfogás az ördöggel
A filmben Nick Nolte alakítja az ENSZ-erők parancsnokát, aki a valóságban Roméo Dallaire, kanadai katonatiszt volt. A kanadai hadseregben a francia nyelv meghonosításáért küzdő, elkötelezetten humánus tisztet szinte a terepismeret teljes hiányában küldték a helyszínre. Hamarosan kiderült számára, felhatalmazás és megfelelő erőforrások híján tehetetlen a konfliktus kezelésében. Dallaire a kudarcos ruandai misszió történetét emlékiratokban dolgozta fel. A kanadai katonatiszt személyesen is megszenvedte a ruandai időszakot. Önmagát is okolta a történtekért, hazatérve idegösszeomlást kapott, amely öngyilkossági kísérlethez vezetett. A mélypontról az írás segítette ki, könyve Shake Hands with the Devil: The Failure of Humanity in Rwanda (Kézfogás az ördöggel: az emberség kudarca Ruandában) címmel jelent meg.

A Hotel Ruanda című film igaz történeten alapul. Ruandában 1994-ben mészárlás-sorozat kezdődött; a hutu rádió, az RTML uszító hangú szövegei után egyszer csak elhangzott az egyezményes jelszó: "Ki kell vágni a magas fákat!"; és elindult a szervezett genocídium. Az egykori belga gyarmatosítók helytartóinak bélyegzett tuszi kisebbség tagjait üldözték és koncolták fel a hutuk, nem mellékesen a kormányerők támogatásával. Április 6. és július 16. között mintegy 800 ezer áldozatot követelt az etnikai tisztogatás.

Az ENSZ tehetetlen volt, a belgák és franciák hátat fordítottak, a világot Szarajevó érdekelte - már amennyire -, s a kőkorszaki állapotokba visszasüllyedt országban minden megtörténhetett. A mészárlásokra válaszul a tuszi lázadók hasonló kegyetlenséggel álltak bosszút.

A Hotel Ruanda az első mainstream mozifilm, amely az események megmutatására törekszik. Nehéz róla véleményt alkotni, a történet agyonnyomja a fikciós film lehetőségeit. Az érzelmes zenék, az erőszak viszonylag szubtilis ábrázolása a nyugati közönség számára fogyasztható filmet eredményez, amely azért nem hagy kétséget az ábrázolt jelenetek hitelessége felől.

A világ közönyének eredménye? (Oldaltörés)

Paul Rusesabagina mindössze egyetlen napra Budapestre látogatott a film sajtóbemutatója napján (szeptember 27.). Meghívója az Amnesty International (AI) magyarországi szervezete volt. Hevesi Flóra, az AI magyarországi elnöke a hvg.hu-nak elmondta, ezzel a meghívással arra is fel szeretnék hívni a figyelmet, hogy a ruandaihoz hasonló események máshol is megtörténhetnek. "A ruandai mészárlás az elmúlt évtizedek talán legsúlyosabb emberjogi botrányát jelentette. Megdöbbentő, hogy mindez tulajdonképpen a világ asszisztálása mellett ment végbe. Mi arra szeretnénk rámutatni, hogy ami sok helyen, például legutóbb Darfúrban megtörtént - és a legfrissebb hírek szerint továbra is történik -, az is részben a közöny eredménye". 

Paul Rusesabagina a budapesti Puskin moziban találkozott a sajtó képviselőivel a film díszbemutatója előtt. A filmet közvetlenül nem értékelte, csak annyit jegyzett meg, több helyütt enyhébben mutatja be a történteket, mint ahogy  azok a valóságban zajlottak.

Mint mondta, belement a “Hollywoodizált” verzióba, mert úgy látta, megőrizték a karakterét a filmben, ugyanaz maradhatott, aki volt. Mint mondta, Ruandában sikere van a filmnek, oktatási segédanyagként is használják. Ő maga 1996-ban hagyta el az országot és távozott Belgiumba. 2003-ban látogatott Ruandába először - épp a forgatás kapcsán - ahol nagy szeretettel fogadták. Mint megjegyzete, Belgiumban és Franciaországban is sikere volt a filmnek, de ebben közrejátszhatott, hogy a nyugati szerepvállalást csak mérsékelten kritizálja az alkotás.

A hvg.hu azt kérdezte Paul Rusesabaginától, hogyan értékeli a ruandai tömegmészárlásokat követő jogi felelősségrevonások folyamatát. Az 1200 embert megmentő egykori szállodavezető szerint a jogi folyamat a nemzetközi közösség kudarca. Az 1994-ben felállított nemzetközi törvényszék nem tudta elégséges számban bíróság elé citálni a tetteseket, vezetőket szinte nem, legfeljebb “kis halakat” vontak felelősségre. Mint Rusesabagina elmondta, százezren ülnek börtönben a népirtás következtében, ötezer ügyben  született  ítélet Ruandában és  összesen 25 ügyben hozott ítéletet a nemzetközi törvényszék.

Szintén a hvg.hu kérdezett a hutu rádió, az RTML szerepéről, amelyet a vérengzésekkor játszott. Paul Rusesabagina felidézte, hogy a rádióállomás folyamatosan uszította, majd instruálta a gyilkosokat. Szerinte igen nagy a média felelőssége a történtekben. Az RTML azóta megszűnt, néhány rádióst egyébként a tömeg meglincselt, egy nőről, valamint egy belga DJ-ről Rusesabagina úgy tudja, jelenleg börtönben ülnek.

A Hotel Ruanda című film bemutatója előtt megszólalt Marc Trenteseau is, Belgium magyarországi nagykövete, aki az események idején Kenyában teljesített szolgálatot. Mint mondta, igaz az, hogy Belgium kivonta csapatait az országból a vérengzéseket megelőzően, de bíztak a békefolyamatban. Megemlítette, hogy belga orvosi segítség maradt Ruandában a genocídium idején is, illetve 170 ruandait - köztük egy árvaház lakóit kimenekítettek - az országból.  

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!

Világ

Dárfúrba tart az Afrikai Unió ruandai alakulata

Ruandai katonák indultak vasárnap Szudán humanitárius válságtól sújtott Dárfúr tartományába, hogy az Afrikai Unió (AU) megbízásából védelmet nyújtsanak azoknak a nemzetközi megfigyelőknek, akik a kartúmi kormány és a térségben élő fekete bőrű lakosság érdekeiért fellépő fegyveresek között megkötött tűzszünet betartását ellenőrzik.

Világ

Ruanda: volt miniszterek ENSZ-törvényszék előtt

Az ENSZ törvényszéke előtt kell felelnie a tanzániai Arushában négy volt ruandai miniszternek, akiket a tuszi kisebbség elleni népirtásban való bűnrészesség miatt állították bíróság elé csütörtökön.