Mindazonáltal a párizsi Le Monde munkatársának helyszíni tudósítása szerint ezek az erdőlakók nem élnek rosszabbul, mint Rio de Janeiro vagy Sao Paulo nyomornegyedeinek lakói – ellenkezőleg. Csak éppen ezt nem lehet ugyanazokkal a statisztikai eszközökkel mérni.

„Tessék úgy felfogni, hogy a mi szupermarketünk az erdő, de ezt nem lehet sehogyan sem kimutatni, mert kevés pénz cserél gazdát. Így aztán könnyű arra következtetni, hogy alultápláltak vagyunk” – magyarázta el a lapnak Carlos Duarte, az acrei erdőügyi államtitkár. Azt is téves lenne feltételezni, hogy az acrei lakosok orvosi ellátása rossz  csak azért, mert nem könnyű eljutni a modern egészségügyi központokba. Vagy hogy mivel ritkán rendelkeznek „megfelelő lakótérrel” – legalábbis a hivatalos statisztikai kritériumok értelmében – rosszak a lakáskörülményeik. E kritériumok szerint ugyanis egy megfelelő háznak kemény anyagból kell épülnie, legalább két helyiséggel kell rendelkeznie és kövezett járdának kell öveznie.

A valóságban az acrei orvoslás gyakran a hagyományos gyógymódra alapozódik, az orvosságokat a gyógynövényekből állítják elő, és a népesség javát alkotó caboclo – mesztic – lakosok cölöpökre épített faházakban élnek, amelyek jobban megfelelnek a helyi klímának, mint a betonkockák.

Acre a múlt század elején a gumiültetvényeknek köszönhetően kifejezetten gazdagnak számított, a brazil GDP egyharmadát biztosította – az ázsiai konkurencia azóta véget vetett ennek a virágzó időszaknak. Az állam parlamentjének képviselői azonban úgy gondolják, jobb megőrizni az erdőt, mint átadni a térséget az iparnak vagy a szóját termeszteni a helyén, mint másutt teszik. Binhao Marques acrei kormányzó, a Munkáspárt  tagja felkérte a közgazdászokat, dolgozzanak ki új rendszert a gazdagság értékelésére: ez a „"tartós jólét mérce”.
 
André Abreu, a France Libertés alapítvány koordinátora elmondta: az új indikátor a környezet védelmét is tekintetbe veszi. A jövedelem, az egészség, az oktatás, a lakásviszonyok mellett olyan összetevőket is tartalmaz, mint a talaj minősége, a víztartalék, az élővilág sokféleségének megőrzése, a szén-dioxid-kibocsátás, stb. A mércét a lille-i egyetem kutatói dolgozták ki.

Acre kormánya ezzel párhuzamosan kedvezményes piacot biztosított az erdei termékeknek, hogy növelje a lakosság bevételét.  Néhány éve egy hektár erdő 20 dollárt ért, ugyanannyi szójával bevetett terület 600 dollárt hozott. Így nagyon nehéz volt fellépni az erdőirtás ellen. Ma viszont a latex, továbbá az illatszer-alapanyagok és a gyógynövények kereskedelmére alapozva egy hektár csaknem 300 dollárt hozhat a tulajdonosnak – ráadásul a föld kiuzsorázása nélkül. Az erdő ugyanis megújul ilyen hasznosítás mellett.

Miközben Amazónia erdőterületéből napról napra lefaragnak a nagy mezőgazdasági üzemek, az erdő annak a népességnek köszönheti fennmaradását, amely fái között él. A térség megnyitása az agroüzlet számára Duarte szerint súlyos szociális konfliktusokra vezetett volna. Bahia állam például 15 éve eukaliptusz-ültetvényeket létesített a  papíripar ellátására. Mára e vállalkozások java tönkrement, a környezet súlyos károkat szenvedett. A gazdagság délibábja eltűnt. Acréban levonták a tanulságot, másként mérik a jólétet. Azzal, hogy fenntartható-e – írta a Le Monde.