Eltekintve annak abszurditásától, hogy a kormányfő vindikálja annak meghatározására, mi az államérdek és mi nem az, s ezt a saját kormánya érdekeivel teszi egyenlővé, Fico újabb támadása mögött alighanem jól megfontolt szándék lakozik - véli az újság.

Rámutat: a köztársaságielnök-választás ugyanis Ivan Gasparovic keservesen kiizzadt győzelmén kívül egy vészjósló jelzést is hozott az őt támogató pártok számára. Nevezetesen, hogy az ellenzék távolról sem olyan erőtlen és béna, ahogy azt Robert Fico előszeretettel hirdeti úton-útfélen.

Robert Fico

Az (Iveta) Radicovára leadott 45 százaléknyi szavazat csak 10 százalékponttal maradt le Gasparovic 55,5 százalékától, ami meglehetősen érdekes adat annak tükrében, hogy a köztársasági elnök hosszú ideje a második legnépszerűbb politikus az országban, s kampánya során Robert Fico és Ján Slota erőteljes támogatását élvezte, akik pedig ugyanazon listák első, illetve harmadik helyét foglalják el.

"Nem csoda hát, ha Robert Fico megijedt. S nagyon is érthető taktika, hogy Radicová eredményét a média érdemének akarja láttatni, ezzel tagadva a tényt, hogy a kormányoldalnak reális ellenfele lehet a jobboldali ellenzék. Márpedig a választási eredmények erősen ebbe az irányba mutatnak. Azonban azt is látni kell, hogy ez az ellenzéki potenciál messziről sem azonos a jelenlegi ellenzéki pártok potenciáljával. Magyarán, míg a Dzurinda–Csáky–Hrusovsky trió (a három ellenzéki párt elnöke) aligha jelenthet reális veszélyt a Smer (Robert Fico pártja) és holdudvara számára, egy Radicová által fémjelzett, új arcokkal megspékelt jobboldali blokknak esélye lehet ilyesmire" - fejti ki a kommentár szerzője.

Fico tehát már érzékeli a veszélyt, s megpróbál reagálni rá. Kérdés, hogy az ellenzék – főként az Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (Radicová pártja) – is fogja-e az adást, s képes lesz-e megtenni a szükséges lépéseket - záródik az Új Szó kommentárja.