A mértékadó párizsi újság elemzése szerint a "szélhámos cégvezetők" viselkedését vagy a több tízezer állását elvesztő igazságtalan sorsát a politikusok egy évvel ezelőtt még szó nélkül eltűrték, de a nagyvállalatok igazgatóinak milliós jutalmai és végkielégítései a válság miatti elbocsátási hullám közepette szabályosan érthetetlenné váltak. Hogy ezt a vállalatvezetők nem hajlandók megérteni, az a lap szerint a globalizáció azon "perverz hatásából" fakad, hogy a francia elit egy része elvesztette a nemzeti viszonyítási pontokat és csak világméretekben, az angolszász modell szerint gondolkodik. "Olyan, mintha két, közös érdekek nélküli világ létezne egymás mellett, az összecsapás jelentős kockázatával a válság miatt" - fogalmaz a lap.

Ebben a hangulatban a Le Monde szerint a politikusok úgy nyúlnak a baloldali radikalizmushoz, hogy kiszámíthatatlan, képesek lesznek-e kordában tartani az általuk gerjesztett indulatokat vagy pedig azok őket is elsodorják. Ennek legszembetűnőbb példája az államfő politizálása, aki - felismerve a válság súlyosságát - a kapitalizmus erkölcsössé tételét tűzte zászlajára, s szinte mindennap "kiosztja" valamiért a francia vállalatvezetőket vagy az osztalékok újraelosztására tesz javaslatot. Sarkozy pártja, a jobbközép Népi Mozgalom Uniója (UMP) pedig törvényjavaslatokat készít elő arra az esetre, ha a vállalkozók maguktól nem teljesítenék az elnök kívánságait. "Olyan ez, mintha a jobboldal hirtelen baloldallá változott volna, hogy Robin Hoodot játsszon" - vélekedik a cikkíró Francoise Fressoz.

A Sarkozy-féle radikalizálódásban két stratégia keveredik a lap szerint: az államfő offenzív módon ellenfele, a baloldal terepére tör, mert a szocialisták előtt ismerte fel, hogy most a szabályozás időszaka jött el a világban. A másik stratégia azonban inkább védekező magatartás: az elnök túlígérte magát a választási kampányban, és tőle független okok miatt két évvel később képtelen teljesíteni a választási ígéreteket - emlékeztet a lap.

A gazdasági növekedés és a javuló vásárlóerő helyett a világméretű recesszió miatt tízezrével megszűnő munkahelyek elvesztését kell Sarkozynek kezelnie. Ha ezt a "hiányt" tudatosítja, a kampányban felépített gondviselő elnök imázsának vége. Ezért Sarkozy inkább úgy csinál, mintha most is kampányidőszak lenne és "szómágiával" megjelöli a bűnbakot a tisztességtelen vállalatvezetőkben, az osztalékok újfajta elosztásával a vásárlóerő növekedését ígéri, vagy a munkahelyek megtartásának lehetőségét helyezi kilátásba, amikor egy vállalatvezető túszul ejtésével történő sztrájknál a telephely megmentéséről beszél - hangsúlyozza a Le Monde.

A lap szerint a francia politikában a 2007-es elnökválasztási kampányra jellemző populizmus folytatódik a többi volt jelölt, így a baloldali Ségolene Royal és a centrista Francois Bayrou esetében is. Két évvel ezelőtt a szélsőjobboldali szavazók meghódításának köszönhette győzelmét Sarkozy, a jelenlegi válságban viszont "a játék nagyobb rizikóval" jár: míg Royal arról beszél, hogy olyan, mintha monarchia lenne Franciaországban, az államfő jól tudja, hogy a franciák egyszer már lefejezték királyukat - zárja írását a Le Monde.