Mao Ce-tungot dícsérte a dalai láma

Közelgő németországi látogatása előtt a tibeti vallási vezető a Welt am Sonntag című vasárnapi lapnak adott interjúban úgy vélte, hogy Mao Ce-tung az ötvenes évek közepéig meggyőződéses marxista volt, aki valóban segíteni akart a munkásokon és a parasztokon. A vallási vezető visszaemlékezett arra, hogy abban az időben mintegy fél évet töltött Pekingben, majd további négy hónap alatt beutazta Kínát. Szavai szerint akkoriban a vidéki pártvezetők is "jót akartak". 
 
A dalai láma felidézte akkori találkozóját Mao Ce-tunggal, aki kijelentette előtte: a kommunista pártnak el kell viselnie a kritikát. Bírálat nélkül a hatalmon lévő rendszer olyan, mint a hal víz nélkül - fogalmazott a kínai pártvezető. 1957-től azonban mégis minden bírálatot elfojtottak, és a dalai láma szerint ez vezetetett a maoizmus végéhez.
 
A nyilatkozat "pikantériája": Mao Ce-tung uralma idején, 1951. május 23-án írta alá azt az egyezményt a kínai és a tibeti kormány, amely  kínai fennhatóság alá helyezte Tibetet. A dalai láma a leghatározottabban ellenezte ezt, és élére állt a kínai kommunista uralom ellen 1959-ben kirobbant tibeti felkelésnek. Nem sokkal később azonban menekülésre kényszerült. 
 
Az azóta indiai száműzetésben élő dalai láma azt állította, hogy a Kínában ma hatalmon lévő kommunisták valójában kommunista ideológia nélküli kommunisták. A leghatározottabban elítélte azt a szocializmust, amely - mint utalt rá - az egykori keleti tömbben létezett, és ma is létezik Észak-Koreában és Kubában. Szavai szerint ez a szocializmus emberellenes és aláássa a kreativitást. Felhívta a figyelmet ugyanakkor arra, hogy már Buddha is bátorította vállalkozókat arra, hogy kereskedői ügyességgel és megbízhatósággal keressék a sikert. Aki sikeres, az máson is tud segíteni  - fűzte hozzá.
 
A dalai láma úgy vélekedett, hogy a gazdagság egyáltalán nem rossz, ha arra tisztességesen tettek szert. "Mi buddhisták is azt mondjuk, hogy a jólét a boldog élet előfeltétele" - fogalmazott a tibeti vezető, aki ugyanakkor a gazdagokat a szegények megsegítésére szólította fel.
 
A Tibet autonómiájáért harcoló dalai láma óvott a gazdaságba való túlzott állami beavatkozástól, s annak a nézetnek adott hangot, hogy az egyenlőség állami rendeletekkel nem lehet megvalósítani.