A liberális Sme a sajtótörvényhez hasonlítja a nyelvtörvényt. "Bármelyik koalíciós politikus támogatásra talál, ha olyan ötlettel jön elő, amelynek egyetlen be nem ismert célja megkeseríteni minden olyasvalakinek az életét, akit a kormány legfőbb ellenségének tart - legyenek azok magyarok, a sajtó vagy mindkettő egyszerre" - írja a liberális szlovák napilap.
   
A gettó törvényesítése című kommentár szerzője, Peter Morvay rámutat: nyugati nyomásra az elfogadott törvény végül is valamivel enyhébb, mint az eredeti változat, s nincs olyan szemmel látható ellentétben a XXI. század szellemével. Ez azonban semmit sem változtat azon, hogy a dolog már a lényegéből fakadóan is értelmetlen, s leginkább megalkotóinak lelkiállapotáról vall.  

A nyelvtörvényből is kikerült néhány teljesen értelmetlen dolog, ennek ellenére a nem egyértelmű megfogalmazások "a buzgó kormányzati inkvizítorok kezében kitűnő eszközként szolgálhatnak nemcsak a kisebbségek, hanem mindenki zaklatására, aki elutasítja, hogy a XIX. században éljen. Az az elképzelés, hogy az emberekre rá lehet kényszeríteni egy más nyelvet, mint amelyet beszélnek, ugyanis a XIX. század maradéka. A mai időkben csődre van ítélve" - zárul a kommentár.
   
"Az elkeseredettség mellett ugyanakkor a büszkeség érzete is eltöltheti keblünket. Ha mi magyarok nem vagyunk, Szlovákia nem módosította volna az államnyelvről szóló törvényét. Sőt, valószínűleg ilyen jogszabályu(n)k nem is lenne, mint ahogy a szomszédos Csehországban sincs. Ennek nekünk persze nem kell örülnünk, de ettől még tény. A magyarság politikát formáló tényező, akkor is, ha az őt reprezentáló párt nincs kormányon, sőt, ha ez a párt miszlikbe aprítódik is" - véli az Új Szó című szlovákiai magyar napilap.
   
Mózes Szabolcs, a szerző felteszi a kérdést:  miért volt szükség a nagy csinnadrattával előkészített törvénymódosításra? "Egyrészt azért, mert egyes, komplexusokkal küszködő emberkék szükségét érzik, hogy 90 évvel azután is, hogy Szlovákia részévé váltunk, ezt a tényt kellő erővel érzékeltessék nekünk. Az teljesen lényegtelen, hogy a most elfogadott változtatások egy része abszolút fölösleges, senkinek sem segít – a lényeg az, hogy mi magyarok érezzük, ki itt az „úr”. Azt, hogy ők vannak otthon, mi pedig csak egy megtűrt elem vagyunk. S örüljünk, hogy a szlovák mellett magyarul is megszólalhatunk. Ahol megszólalhatunk" - feleli.
   
Szerinte a jogszabály megszületésének másik oka a piszkálódás. "Egyesek élvezik, ha másokat zaklathatnak. Mert tudják, hogy az állami zaklatás szenvedő alanyai ezt úgysem fogják csöndben tűrni. A permanens zaklatás pedig permanens konfliktushelyzetekhez vezet, amelyeket aztán meg lehet lovagolni. Ebből pedig valós politikai teljesítmény nélkül is hosszú évekig lehet élni."
   
"Harmadrészt - fejti ki a szerző - pedig az ilyen törvények és törvénymódosítások arra jók, hogy más, sokkal súlyosabb hiányosságokat el lehessen velük kendőzni. Hiszen amíg erről csámcsog mindenki, senki sem firtatja, mi lett az ilyen-olyan tendereken lenyúlt milliárdok sorsa. Vagy hogy a kulturális tárcánál maradjunk: miért vannak olyan helyzetben, amilyenben, a közszolgálati adók. Avagy mit tett a kultúra érdekében az a miniszter (Marek Madaric), aki egyébként arra sem panaszkodhat, hogy a változások átültetéséhez nincs elég politikai ereje – hiszen ő a Smer egyik erős embere, pártpletykák szerint Robert Fico utódja a kormányfői székben."
   
Új sajtótörvény, alapjaiban módosított nyelvtörvény – ez Madaric miniszter eddigi két főműve. Egyben szegénységi bizonyítványa is. Mi lesz, ha valóban ő lesz egykoron a miniszterelnök? - kérdi az Új Szó.