A Peter Haslingerrel, a marburgi Herder Intézet Közép-Kelet-Európa-szakértőjével készült interjút az újság hétfőn, internetes honlapján közölte.
    
Egyrészt a szlovák belpolitikában rejlő oka van annak, hogy Pozsony ilyen érzékenyen reagált. Másrészt az I. világháború óta élő, a magyar-csehszlovák, majd magyar-szlovák viszonyban tartós konfliktust okozó kérdésre vezethető vissza, vagyis arra, hogy milyen mértékben illetékes egy anyaország a szomszédos ország kisebbségi kérdéseiben, és milyen politikát folytathat a jelképekkel - nyilatkozta a történész.
    
Pozsony reakciója mindenekelőtt azzal magyarázható, hogy egy Szent István-szoborról, Magyarország számára erős nemzeti töltetű jelképről van szó, amelyet egy külföldi államfő avatott volna fel. Habár a szlovák-magyar konfliktus mindig egyedi esetekben lángol fel, mindkét országban erős belpolitikai érdekekkel is összefügg, mint például a jövő évi szlovákiai és magyarországi választásokkal - fejtette ki az osztrák történész.
    
Budapesti szemszögből nem csak Szlovákiáról van szó, hanem a romániai magyar kisebbségről is. Ott egészen más a településföldrajzi és történelmi helyzet - válaszolt az újságírónak arra a felvetésére, hogy egy 2008-as felmérés szerint a szlovákiai magyaroknak mindössze öt százaléka szeretne területi autonómiát. "A budapesti Szerbia- és Románia-politika nélkül elképzelhetetlen lenne a szlovák-magyar kapcsolatok jelenlegi válsága" - állítja Haslinger. Nézete szerint Budapest nem ország-orientált, hanem problémafüggő politikát folytat; számára a területi autonómia nem több, mint jóvátétel az I. világháború után elveszített magyarlakta területekért. A szomszédos országok ezzel szemben attól tartanak, hogy az elérni kívánt autonómia csupán az esetleges elszakadáshoz vezető első lépcsőfok.
    
A történész szerint a csehszlovák, majd a szlovák államhoz való, a Meciar-korszak kivételével erős kötődés az oka annak, hogy a szlovákiai magyarok körében nem nagyon elterjedt az autonómiatörekvés. Egyes magyar politikusok időről időre felvetik követendő példaként Dél-Tirolt, de hogy mennyire lehetne ezt megvalósítani, az más kérdés - folytatta. A szakértő szerint az is kétséges, hogy a magyar nyelvű településeket "valóban olyan pontosan el lehetne-e választani, és el akarják-e választani" a más nyelvűektől.
    
A politikai skála jobboldalán elhelyezkedő politikai csoportok számára célszerű a magyarok fejében az 1918 előtti határokról, illetve a határon túli magyarok lakta területekről élő képet üzenetekkel megtölteni és a magyar kisebbségek elnyomásáról beszélni - mondta a történész.
    
Burgenland viszonylag kis mérete és az egykor ott élő magyarok kisebb száma miatt elviselhető veszteség volt Magyarország számára. Másrészt a soproni népszavazás bebizonyította, hogy visszakapható egy elszakított terület. Harmadrészt az 1930-as években annyira feszült volt a politikai helyzet, hogy az ellenséges többi szomszédos ország mellett szükség volt legalább egy szövetségesre, és ez Ausztria volt - vélekedett a történész. Ezen túlmenően Burgenland kezdettől  többé vagy kevésbé kiállt magyar múltja mellett, s ezt egy szövetségi államban könnyebb volt megtenni, mint egy Romániához hasonlóan központosított államban.
    
Arra a kérdésre, hogy mit tehet az Európai Unió a konfliktus tompítása érdekében, a szakértő azt felelte: a tagországokkal szemben az EU-nak sokkal kisebb a közbeavatkozási lehetősége, mint ha tagjelöltekről van szó. "Ha az EU felvett egy országot, akkor az bent van" - tette hozzá. Természetesen továbbra is fel kell hívni az országok figyelmét bizonyos normákra - mondta, hozzátéve, hogy Szlovákia esetében a magyar kisebbséget illetően kevésbé lát problémát, mint a roma kisebbséget illetően. Természetesen - fűzte hozzá - Magyarországra is befolyást kell gyakorolni, és világossá tenni a határok sérthetetlenségét.
    
A szakértő kevés lehetőséget lát a konfliktus európai szintű befolyásolására, s a maga részéről inkább visszafogottságot javasol, mivel kevés esélyt lát arra, hogy a helyzet hosszú távon még jobban elmérgesedjen.