A szerző, Paul Lendvai a Lengyelország elleni német támadás, 1939. szeptember 1-je közelgő évfordulójára emlékeztetve írja: a második világháború, a Hitler-Sztálin paktum és a nyugati hatalmak átmeneti szövetsége a Szovjetunióval olyan hatalmas változásokat idézett elő, amelyek elvezettek a háború utáni Európa felosztásához és a Közép-Kelet-Európa feletti, 1989-ig tartó szovjet-orosz uralomhoz. Történelmi összefüggés van Lengyelország megtámadása és az 1989-es fordulat között, s ezért van az - írta -, hogy a történelem és az emlékezet közötti bonyolult összefüggés a mai napig formálja az európai országok bel- és külpolitikáját.

Megállapítása szerint ez mindenekelőtt az újra és újra feléledő nacionalizmus, kisállami imperializmus, rasszizmus és antiszemitizmus jelenségeire érvényes. A Magyarország és Szlovákia közötti legújabb konfliktus, "a számlák kiegyenlítése" a baltiak és az oroszok között, Szlovénia és Horvátország határvitája intő példa arra, hogy milyen rögös és bizonytalan a békét biztosító berendezkedéshez vezető út Európa keleti felében.

Lendvai szerint éppen a Hitler által elszabadított pokolra és a sztálini tömeggyilkosságokra emlékezve kell most minden politikust, Pozsonyban és Budapesten is, inteni a nemzeti kártya politikailag motivált manipulálásától.
Természetesen "hallatlan pofon" volt megtagadni a beutazást egy másik európai uniós állam, ráadásul egy szomszédos ország elnökétől, pofon volt ez a szlovákiai magyar kisebbség és az egész magyar nemzet számára is - vélekedett. E lépés nemzetközi visszhangja éppen olyan negatív volt, mint a magyar nyelv bizonyos körülmények közötti nyilvános használatáért elrendelhető pénzbüntetésé - írta Paul Lendvai a szlovák nyelvtörvény közelmúltbeli módosítására utalva. Ugyanakkor - tette hozzá - még Magyarországon is a magyar fél provokációiról beszélnek liberális és európai szellemiségű megfigyelők.

Mindkét ország az EU és a NATO tagja. Ennek ellenére egyes budapesti politikusoknak a minden Kárpát-medencei magyar közös érdekeiről szóló hangos kijelentései szítják az 1920-ban, a trianoni diktátummal leválasztott területeken élő magyar kisebbségek feletti védhatalmi igényektől való félelmet nem csak Szlovákiában, de Romániában és Szerbiában is - írta.

A szerző szerint csak egy következetes europaizálás, az EU bekapcsolódása enyhítheti a vitát úgy, hogy se a kisebbségek jogai, se a többségi nemzetek szuverén államisága ne sérüljön, és a szélsőségesek a Duna északi és déli partján is visszaszoruljanak.