A magyar miniszter szerint sem lesz jogilag kötelező klímaalku

Virtuális részvételt biztosító élőhangos videókapcsolás keretében Budapesten is részt vehettek újságírók azon a sajtótájékoztatón, melyet Szabó Imre környezetvédelmi- és vízügyi miniszter tartott Koppenhágában. Szabó szerint az EU egységes fellépése mindennél fontosabb a végső órákban, miközben egyre égetőbb lenne jobban látni, milyen szerepet vállal a két legnagyobb széndioxidhányó állam, Kína és az Egyesült Államok a megállapodás kapcsán.

A miniszer a másik kiemelt kérdésnek a Kiotói Jegyzőkönyv nyomán meglévő kibocsátási kvótatöbbletek továbbvitelének fontosságát nevezte, melynek megnyugtató szabályozása hazánk mellett a többi új EU-s tagállamnak és Oroszországnak leginkább az érdeke.

A klímacsúcsról percről percre

Friss hírek Koppenhágából.

A szerdai egész napos tárgyalási kényszerszünetről szólva Szabó úgy vélekedett, a legfontosabb, hogy haladjanak az egyeztetések és holnapra megegyezés-közeli állapotra jussanak a tárgyalódelegációk. Ennek ellenére szerinte egyre kevésbé valószínű, hogy jogilag kötelező érvényű formátumot sikerül adni a végső szövegeknek, a legtöbb azonban a ma este induló csúcsszintű találkozótól függ.

Az EU továbbra is a tárgyalóasztalon lévő - de a többi állam által összemérhető vállalást ennek feltételül szabó - 30 százalékos csökkentési javaslata 2020-ra a magyar miniszter szerint hazánknak is elfogadható, de csak akkor ha a brüsszeli feltétel teljesül.

Szabó úgy vélekedett, a COP15 tárgyalásnak csak elméletileg lesz valószínűleg vége, amögé három pont kerül, melyek azt jelképezik, hogy folytatódik az egyezkedés, s egy éven belül lehet érdemi, jogilag kötelező dokumentum.

A tárgyalásokon hazánkat képviselő magyar főtárgyaló, Faragó Tibor környezet- és klímapolitikai szakállamtitkár saját, több mint két évtizedes nemzetközi tárgyalási tapasztalatai szerint messze nincs még késő, hátravan még egy nap és egy egész éjszaka. Szerinte a Kiotói Jegyzőkönyv jövőjéről és a jövőbeli megállapodásról szóló dokumentumok egymás túszai lettek a COP15 során. Miközben ugyanis a “kiotót” aláíró államok nem akarnak lemondani az abban foglaltakról - különösen, hogy az az eddigi egyetlen konkrét, hiteles jogi eszköz, melybe belekapaszkodhatnak - addig a Japánban 1997-ben elfogadott dokumentum mindössze a globális CO2-kibocsátásnak csak a harmadát fedi le. Azt ugyanis többek közt az Egyesült Államok és Kína sem ratifikálta.

Faragó szerint ezért az EU-nak most sokkal proaktívabbnak kell lennie az eddigi tárgyalási napokhoz képest, hogy sikerüljön rávennie a kötelező érvényű szabályokról szóló javaslattól fázó kínai delegációt kompromisszumok megkötésére.

Annyi azonban szinte biztosra vehető, hogy a tudományos konszenzus alapján az átlaghőmérséklet-emelkedés két fok alatt tartásához nem lesznek elegendőek a legoptimistább becslések szerint sem az országok koppenhágai vállalásai. Ezek ugyanis a legjobb esetben is maximum átlagosan huszonegynéhány százaléknyi csökkentést jelenthetnek. A legpesszimistább számítások szerint azonban ez mindössze 16 százalékos csökkentést eredményezhet, a tudósok által minimálisan javasolt 25-40 százalékhoz képest.