A kancellár egyesült államokbeli ötnapos látogatása után múlt pénteken érkezett volna vissza a német fővárosba. Közbeszólt azonban a kitört izlandi tűzhányó, illetve az általa kibocsátott vulkáni hamu, ami miatt Merkel és kísérete mégsem landolhatott Berlinben. A repülőgép ily módon hosszas egyeztetések után Lisszabonban szállt le, ahol a kancellárt a sebtében riasztott portugál miniszterelnök köszöntötte.

Mivel a hamufelhő szombatra sem oszlott fel, az a döntés született, hogy a német kancellár Lisszabonból Rómába repül tovább, az olasz főváros ugyanis némelyest közelebb van Németországhoz. Repülőgépre azonban a tűzhányó "tréfája" miatt még Rómában sem ülhetett, ezért Merkel és kísérete Rómából Dél-Tirolba utazott tovább. A kancellár limuzinnal, a kíséret pedig busszal, csakhogy az autóbusz útközben defektet kapott. Végül azonban mindenki szerencsésen megérkezett Bolzanóba, ahol a delegációra újabb szállás, illetve újabb - rendkívüli - éjszaka várt. Vasárnapra azonban már Merkel sem hagyta magát, és a tűzhányón kifogva Dél-Tirolból is gépkocsin indult haza. Végül pedig az esti órákban - valóban csaknem a fél világot bejárva - érkezett vissza a kancellári hivatalba.

Hasonló esetre még soha nem került sor Németország háború utáni történetében, a korábbi kancellárok külföldi útjaikról többnyire egyenesen hazatértek, vagy csakis előre betervezett állomásokon szakították meg az utat. Merkel számára azonban bőven kijutott meglepetésből. Az őt kísérők elmondták, hogy a kancellár meglehetősen fegyelmezetten és belenyugvással vette tudomásul a történteket, és a kényszerű kitérőkhöz igyekezett jó arcot vágni. Az azonban kiszivárgott, hogy minél közelebb jutott Németországhoz, annál jobb kedvre derült. Hétfőn pedig már otthonában a hannoveri vásárt megnyitva úgy emlékezett: "Szép volt, de elég volt."