"Április 17-én délelőtt tíz óra körül hamufelhő érkezett fölénk, azután 36 órán át teljes sötétség volt, nagyon nagy sötétség, a feketénél is feketébb − mondta egy parasztasszony, aki nem messze lakik a vulkántól. − Maszkokat kellett fölvenni, különben légzési gondjaink lettek volna. Ezt a hamut nem tanácsos belélegezni. Nem volt túl jó dolog, az ember teljesen elvesztette az időérzékét."
 
Sok gazdálkodót sokkszerűen ért, amikor visszatért a fény: volt, akinek odaveszett a termése, de elpusztultak állatok is, amelyek ként és fluort szívtak be, két olyan anyagot, amely nagy mennyiségben ártalmas az élőlények számára. "A szomszédaim mindent elvesztettek, a munkájukat, a létfenntartási eszközeiket, nem maradt semmijük, volt, akinek húszévi munkája vált semmivé három nap alatt" − mondta egy ottani lakos.

Szintén a sötétségről ír az AFP tudósítója is a helyszínről küldött hét végi riportjában. Autójukkal lassan haladnak a homályban, bekapcsolt fényszórókkal és ablaktörlővel át a hamuesőn, s ahogy behatolnak a vulkán kilövellte hamufelhő belsejébe, sci-fibe illő táj tárul elébük. Csaknem teljes sötétségben, teljes csöndben haladnak el a szürke hamuréteg borította mezők mellett, az élet jeleit csak néhány riadt tehén és a zónán teljes sebességgel áthajtó rendőrségi terepjárók adják.