Dráguló biztonság az EU-ban

Raktárban porosodó fél tucat testszkenner értékesítésére írt ki nemrég pályázatot az Európai Parlament (EP). A képviselők azért szabadulnak meg a 2005-ben, az EP titkársága által – tudtukon kívül – vásárolt berendezésektől, mert valósággal lemeztelenítik a vizsgált személyt, ami sértheti az emberi méltóságot és a személyiségi jogokat. A készülékek ennek ellenére bizonyára hamar gazdára találnak. A tavaly december 25-ei amerikai merényletkísérlet (HVG, 2010. január 9.) keltette legújabb terrorhisztéria nyomán ugyanis egyre több EU-tagállam fontolgatja a testszkenner alkalmazásának engedélyezését a légikikötőkben – nem utolsósorban Washington nyomására. Az uniós belügyminiszterek múlt heti toledói tanácskozásán felvetődött az is, hogy – amerikai mintára – az európai repülőjáratokra is ültessenek légimarsallokat.

HVG

A nem túl távoli jövő még agyafúrtabb biztonsági intézkedéseket tartogat. Hamarosan szigorú személyi motozásra számíthat, aki a reptéren túl sietősen akar átesni az utasfelvételi procedúrán, vagy járatára várva többször használja a mellékhelyiséget. Aki viszont ráérősen kávézgat, türelmesen olvasgat, és nyugodtan ül, kisebb eséllyel hívja fel magára a biztonsági őrök figyelmét. Egyebek mellett ilyen ismérvek alapján elemzik majd az utasok viselkedését azok az intelligens megfigyelőrendszerek, amelyek létrehozásán uniós kutatóintézetek és cégek sokasága fáradozik az EU tetemes pénzügyi támogatásával. Ha valaki rosszban sántikál, de megőrzi a nyugalmát, és idegességében sem ver gyorsabban a szíve, és nem hideg az orra, kicselezi a beszállás előtt rászegeződő radarokat és hőkamerákat, de a repülőgép fedélzetén sem engedheti el magát, mert a 19,5 millió eurós uniós finanszírozást felemésztő, a 2000–2006-os programból finanszírozott SAFEE rendszer kiötlői az ülések bekamerázásával az utasok arckifejezésének megfigyelésére is gondoltak.

Az európai városok közterein és a nagy forgalmú létesítményekben a 2001. szeptember 11-ei amerikai terrortámadások után ugrásszerűen elszaporodtak a zárt láncú tv-kamerák (CCTV). A videomegfigyelésben Európában az 1990-es évek derekától élenjáró Nagy-Britanniában például négymillió CCTV-kamera üzemel, a rögzített és archivált felvételek zöme azonban semmire sem jó, csupán kis részüket használják fel rendőrségi nyomozásoknál. Pedig az új generációs megfigyelőrendszerek meghatározhatják a kamerák látóterében tartózkodók korát, nemét, bőrszínét, és – sokszor emberjogi szempontból aggályos faji, etnikai, vallási profilalkotás segítségével – elemezni tudják a viselkedésükben rejlő kockázatokat is. A nem egészen 2,5 millió euróval támogatott SAMURAI program mozgásérzékelőkkel, hordozható audio- és videoszenzorokkal kombinálva intelligens és komplex helyzetfelismerésre képes objektumvédelmi rendszerbe szervezi a meglévő kamerákat. Az uniós adófizetőknek 2,6 millió eurójukba kerülő SUBITO célja, hogy kamerákkal észleljék az elhagyott csomagokat és operatívan azonosítsák a gazdájukat.

Az uniós polgárok biztonságát fenyegető veszélyek megelőzésére és elhárítására irányuló rendszerekre az EU összesen 51 milliárd eurós 2007–2013-as kutatási keretprogramján belül 1,43 milliárdot különített el. Az unió 2004 és 2006 között még csak 65 millió eurót áldozott ilyesféle kutatásokra. Az önálló biztonsági kutatási program (ESRP) nem csak az EU-tagállamok védelmét hivatott megerősíteni. Európának fel kell zárkóznia az USA-hoz, ha nem akarja, hogy ottani műszaki előírások és szabványok váljanak meghatározóvá a gyorsan növekvő, 2009-ben több mint 140 milliárd dollár összforgalmú nemzetközi biztonsági piacon.

Európában is egyre mélyebb gyökereket ereszt az ellenőrzött társadalom, a Surveillance Society koncepciója és gyakorlata – kongatják a vészharangot a civil szervezetek és az elemzők, akiknek figyelmét nem kerülte el, hogy a következő öt év bel- és igazságügyi együttműködését meghatározó, decemberi EU-csúcson jóváhagyott stockholmi program uniós belső biztonsági stratégia kidolgozását sürgeti. A rendfenntartás, a terrorelhárítás, a kritikus infrastruktúrák védelme, a határellenőrzés, a katasztrófaelhárítás, a külső biztonság és védelem, a tenger- és űrpolitika területét átölelő ESRP-t azért is bírálják, mert az irányítását az Európai Bizottság lényegében kiszervezte, és megfosztotta a kontroll lehetőségétől. Vagyis javarészt azoknak a biztonságipari óriáscégeknek a képviselőire bízta, amelyek maguk is benne vannak a legzsírosabb programokban. Kérdés, hogy a profitorientált magánvállalatok biztonságról alkotott felfogása összefér-e az európai demokratikus hagyományokkal.

Aligha, mivel a személyes adatok védelme uniós szinten egyáltalán nincs agyonszabályozva, noha a kormányok elképzelhetetlen mennyiségű személyes adathoz jutnak hozzá az állampolgárokról. Miközben a szabadságjogok korlátozása miatt az amerikai Patriot Act körül nagy hírverést csapott a nemzetközi média, az EU csendben és apró lépésekkel követte tengerentúli partnerét. Az utóbbi években bevezették a biometrikus útleveleket, előírták a távközlési adatok, valamint a pénzügyi tranzakciókra vonatkozó információk kötelező megőrzését, és szorosabbá válik az adóhatóságok közötti információcsere. Nemsokára a schengeni és a vízuminformációs rendszert, valamint a bevándorlók és menedékkérők ujjlenyomatait tároló EURODAC adatbázist is egyetlen ügynökség kezelésébe adják. A meghiúsult karácsonyi merényletkísérletre hivatkozva az EU soros elnökségét ellátó spanyol kormány meggyőzte uniós partnereit arról is, hogy az USA-val kötött hasonló megállapodás után a tagállamok mielőbb egyezzenek meg a légiutas-nyilvántartási adatok egymás közötti megosztásáról.

VIDA LÁSZLÓ