A Fehér Ház honlapján olvasható közleményben az áll, azért van szükség az Észak-Koreát érintő korlátozások fenntartására, mert "a Koreai-félszigeten a tömegpusztító fegyverekhez alkalmazható hasadó anyagok fokozott előállításának ténye és az ebből adódó kockázat továbbra is rendkívüli fenyegetést jelent" az Egyesült Államoknak. A tavaly egyszer már meghosszabbított szigorítások 2010. június 26-ától újabb egy évig érvényben lesznek.
Washington hiába tett erőfeszítéseket azért, hogy rávegye Phenjant a nukleáris törekvéseinek lezárását célzó többoldalú tárgyalások folytatására. Észak-Korea az Egyesült Államokkal négyszemközt szeretett volna a tárgyalóasztalhoz ülni, hogy eltöröltesse az ellene irányuló szankciókat. George W. Bush korábbi amerikai elnök az elszigetelt kommunista államot levette ugyan a terrorizmust támogató országok listájáról, és 2008-ban enyhített a Phenjant sújtó kereskedelmi korlátozásokon, de egyéb pénzügyi szankciókat léptetett érvénybe az ország ellen. Többek között észak-koreai számlákat fagyasztott be az Egyesült Államokban, illetve megtiltotta, hogy amerikai állampolgárok észak-koreaiakkal kereskedjenek.
A két Korea az utóbbi évek legsúlyosabb konfliktusába süllyedt, miután Szöul szerint az északiak megtorpedóztak egy dél-koreai hadihajót. Az ügyet Dél-Korea az ENSZ Biztonsági Tanácsának (BT) kezébe adta, és arra kérte a testületet, hogy a provokáció súlyosságának megfelelően járjon el az incidenssel kapcsolatos döntéshozatalkor. Észak-Korea ismét katonai akcióval fenyegetőzött arra az esetre, ha az ENSZ BT megbüntetné a dél-koreai Cshonan korvett elsüllyesztése miatt.
Több elemző azonban úgy véli, mindaddig valószínűleg nem lesz háború a Koreai-félszigeten, amíg Dél-Korea nem nyúl fegyverhez. Észak-Korea elavult hadserege és katonai felszerelése szinte garantálja a gyors vereséget, ha totális háborúra kerülne sor, és Phenjan tisztában is van a korlátaival.
Szöul egyértelművé tette, hogy nem tervez megtorlást hadihajójának elsüllyesztése miatt, amelyet a vizsgálatok szerint egy észak-koreai torpedó okozott. Ri Mjong Bak elnök inkább a Biztonsági Tanács elé vitte az ügyet, és tartózkodott attól, hogy maga döntsön a válaszlépésről. Szöul jól tudja, hogy egy egyoldalú támadással nagy riadalmat keltene a befektetők körében, és hatalmas károkat okozna saját gazdaságának. Ennek ellenére - ahogy a retorika egyre harciasabbá válik - mindig fennáll az összetűzések veszélye, s ezekből bármikor nagyobb kiterjedésű konfliktusok kerekedhetnek. A szöuli elnök a nemzethez intézett egyik beszédében leszögezte, hogy Dél-Korea élni fog önvédelmi jogával egy újabb északi provokáció esetén. Phenjan hasonlóan fogalmazott. Mindkét fél gondosan kerülte, hogy agresszornak tűnjön fel, hangsúlyozva, hogy csak akkor ragad fegyvert, ha a másik támad előbb.
Dél-Korea bejelentette: ismét felszereli a hangosbemondókat a határtérségbe, hogy üzeneteket közvetítsen az észak-koreaiaknak. Phenjan indulatosan reagált a propaganda-hadjárat felújításának tervére, és közölte, szét fogják lőni a hangszórókat. A dél-koreai védelmi miniszter ismételten kijelentette, hogy Szöul azonnal vissza fog lőni, ha Észak tüzet nyit.
Dél-Korea és szövetségese, az Egyesült Államok a lehető legkeményebb válaszlépést szeretné kieszközölni a BT-ben. Kína azonban - amely Washingtonhoz hasonlóan szintén vétójoggal rendelkezik a testületben - úgy véli, a korvett elsüllyesztése helyi ügy, amelyet az érintett feleknek kell rendezniük a nemzetközi közösség beavatkozása nélkül. Elképzelhető, hogy határozat helyett a BT kemény hangvételű, de jogilag nem kötelező érvényű nyilatkozatot fogad csak el az ügyben: elítéli Észak-Koreát, és felszólítja, hogy a jövőben tartózkodjék a provokatív lépésektől.
