Az IMF már megint előállt egy tökéletesnek hitt recepttel. A világgazdaság a következő évben akár 2,5 százalékponttal is gyorsabban növekedhet a jelenleginél, ha az USA és a válságkezelés során magát súlyos adósságba verő többi fejlett ország a tervezettnél is jobban csökkenti költségvetési hiányát és államadósságát, Kína és a többi feltörekvő exportőr állam pedig többet tesz belső fogyasztásának élénkítéséért. A kiadások lefaragásának konjunktúraromboló hatását – folytatja az IMF – azzal ellentételezhetik, ha növelik a fogyasztás, egyszersmind csökkentik a tőke és a munkaerő adóterhelését. A piacok pedig minderre kedvezően reagálnak, a hitelkamatok süllyednek, a konjunktúra önfenntartóvá válik – vagyis a világ visszatér a krízis előtti kerékvágásba, a válság pedig csak egy rossz, de tanulságos emlék marad.
A forgatókönyvvel nemcsak az a baj, hogy az IMF ismét a saját elefántcsonttornyából prédikál. Az is, hogy a világ 20 vezető gazdaságát tömörítő csoport (G20) hétvégi torontói értekezletén kiderült: a gazdasági növekedés első jelei láttán oda az összetartás a résztvevők között, így nincs politikai esély a Valutaalap mégoly megalapozott javaslatainak valóra váltására sem. Londonban 15 hónapja a válság forgószelétől megrémült állam- és kormányfők, valamint az EU vezetői még új gazdasági világrendet vizionáltak, amelyben az országok a lehetőségekhez mérten figyelembe veszik egymás érdekeit, a pénzpiaci szereplők – némi állami szabályozástól ösztökélve – nem ön- és közveszélyesen hajszolják a profitot, a válságból való kilábalást pedig vállvetve hajtják végre.
A teljes szöveg a friss HVG címlapsztorijában olvasható.
