Az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) támogatását élvező Heinz Fischer a szavazatok 79 százalékát kapta az áprilisi elnökválasztáson. A választási részvétel rendkívül alacsony volt, ez ráirányította a figyelmet Ausztriában az elnöki intézmény kérdéseire. Az előzetes felmérések ismeretében nem okozott meglepetést, hogy újabb hat évre Fischer nyerte el a választópolgárok bizalmát, a három jelölt közül ő számított az egyetlen esélyesnek.

A politikus nem sokkal maradt le a közvetlen elnökválasztás bevezetése, 1951 óta elért legjobb eredménytől, amit ugyancsak fajsúlyos ellenjelölt nélkül ért el Rudolf Kirchschläger SPÖ-s politikus. A választási részvétel viszont minden korábbitól messze elmaradt az idén, a hivatalos végeredmény szerint a 6,3 millió választópolgár 53 százaléka járult az urnákhoz. Az előző alkalommal, 2004-ben a választásra jogosultak 71,6 százaléka vett részt a szavazáson.

A nyilvános állásfoglalásait tekintve visszafogottnak tartott Fischer a News magazin csütörtöki számában megjelent interjúban úgy nyilatkozott, továbbra sem fogja "az asztalt verni". Hozzátette azonban azt is: meg fogja próbálni összeegyeztetni politikai felfogásával és meggyőződésével azokat a véleményeket, amelyek "egyértelműbb és erőteljesebb" állásfoglalásokat tartanának szükségesnek az elnök részéről a mindenkori kormánnyal szemben. Egyúttal jelezte azt is, hogy a költségvetési törvény előterjesztésének tervezett elhalasztásával kapcsolatban "elvárja az alkotmány betartását".

A kormánypártok - az SPÖ és a jobboldali Osztrák Néppárt (ÖVP) - október helyett decemberben akarják előterjeszteni a jövő évi költségvetésről szóló törvényjavaslatot. Az osztrák alkotmány előírja, hogy a kormánynak legkésőbb tíz héttel az év vége előtt be kell nyújtania a költségvetési javaslatot a parlamentben. A választást követően nyilatkozó elemzők a rendkívül alacsony választási részvétel okát egyrészt a választók megszólítására alkalmatlan kampánytémákban, másrészt abban látták, hogy Fischeren kívül nem volt megfelelően vonzó jelölt a választók számára. Többen azt is hangsúlyozták, hogy az osztrák szövetségi elnök szerepe inkább csak jelképes, ezért nem tudta a választás mozgósítani a szavazókat.