Beiktatásakor mondott beszédében a 43 éves mókamester-politikus igyekezett eloszlatni a reykjavíki választók maradék 65,3 százalékának félelmeit, és kijelentette, hogy senkinek se kell tartania a Legjobb Párttól, mivel valóban a legjobb párt, ugyanis ha nem az volna, akkor a Legrosszabb Pártnak vagy Rossz Pártnak hívnák. Ilyen nevű pártban viszont ő és követői nem lennének hajlandók dolgozni. A majdnem abszolút városi tanácsi többség birtokában Gnarr azt is közölte, hogy nem kíván koalíciót kötni egyetlen olyan párttal sem, amelynek a tagjai nem látták A drót című amerikai krimisorozatnak mind az öt évadját, és nem értenek egyet azzal, hogy ennél nincs is jobb tévéműsor.

A vörösesszőke városvezetőt a legtöbben egy tévé- és filmszerepből ismerik: a kellemetlen, kopasz, középkorú Georg Bjarnfredarsonként, aki Svédországban tanult, marxista, és harcos feminista anyja miatt szörnyű gyerekkora volt. Hat évvel ezelőtt egy rövidfilmet is írt és rendezett, amelyben szerepelt is - a film zenéjét pedig Björk szerezte (lásd alább). Bár Bjarnfredarson megformálása ismertté tette Gnarrt, polgármesterré választását nem annak köszönheti. "Lényegében tiltakozó szavazatokkal nyert" - állítja Gunnar Helgi Kristinsson, az Izlandi Egyetem politikatudományi professzora. Az Európát sújtó pénzügyi bajok első jeleként az izlandi bankok 2008-ban összeomlottak, válságba döntve az országot.

Készek voltak elfogadni bárkit?

A reykjavíki helyhatósági választás előtt két hónappal az egyébként is dühös szavazókat tovább ingerelte egy több mint 2000 oldalas, a gondok okairól szóló jelentés, amelyből kiderült, hogy a kormányzat legfelsőbb szintjeire is a vészes hanyagság, a haverszellem, a szakmai dilettantizmus a jellemző. "A szavazók készek voltak elfogadni bárkit, csak ahhoz ragaszkodtak, hogy ne a politikusok ismert köréhez tartozzon" - magyarázza az okokat a professzor a The New York Timesnak nyilatkozva. Szerinte az emberek tudták ugyan, hogy Jon Gnarr jó komikus, ám politikai nézeteiről, elveiről fogalmuk sem volt, sőt politikai megnyilvánulásai hallatán sem tudhatták, hogy komolyan gondolja-e, amit mond, vagy csak viccel.

Izland viccpárti polgármestere

hvarerfuglinn.net

Most, hogy már a polgármesteri székben ül, úgy tűnik, hogy Gnarr egy csöppet sem viccelt. A Legjobb Párt, amelynek tagjaiból az izlandi punk-rock Ki kicsodájának jó részét össze lehetne állítani, választási győzelme után azonnal koalícióra lépett a középbalhoz tartozó szociáldemokratákkal, majd egyik első lépéseként 18 éves korig ingyenessé tette a belépést Reykjavík összes uszodájába. További tervei között szerepel, hogy a tiszta geotermikus energiával bőven ellátott izlandi fővárosban számottevően megnövelje az árammal működő gépkocsik számát. "Csak azért, mert valami mulatságos, még nem kell komolytalannak lennie" - hangsúlyozza Gnarr.

A jegesmedvékkel kapcsolatos tervét például nem tréfának szánta. A globális felmelegedés miatt több jegesmedve úszott az északi sarkvidékről Izlandra, ahol kilőtték őket, ártva ezzel az országról alkotott képnek. A polgármester szerint sokkal jobb megoldás volna a délre húzódó medvéket befogni és állatkertbe vinni. Pártja választási kampányában komolyan beszélt arról, hogy Reykjavík tengeri és kénes vízzel feltöltött uszodáinak gyógyfürdő státust szerez, további turistákat vonzva ezzel. Az elképzelés megbukott azon, hogy az Európai Unió előírásai szerint a gyógyfürdőkben ingyen törülközőt kell biztosítani a látogatóknak.

Cirkuszi bohócnak készült

A Reykjavíkban Jon Gunnar Kristinsson néven egy rendőr és egy konyhai dolgozó gyerekeként született Gnarr távolról sem volt mintagyerek. Tizenegy éves korában úgy döntött, hogy az iskola teljesen felesleges leendő munkájához - cirkuszi bohócként vagy kalózként képzelte el a karrierjét -, és tovább nem volt hajlandó tanulni. Tizenhárom évesen beszüntette az iskolába járást is, és punknak állt. Egy évvel később deviáns viselkedésű tinédzserek otthonába küldték, ahonnan két évvez később távozott. A fővárosba visszatérve alkalmi munkákat vállalt, albérletben lakott, csatlakozott a Greenpeace-hez, és anarchistának tartotta magát (ez ma is így van). Húszéves volt, amikor öt gyereke közül az első született, egy ideig Svédországban élt, ahol a Volvo-gyárban, majd taxisofőrként, kertészként és építkezéseken dolgozott.

Írt dalszövegeket, és turnézott az 1986 és 1992 között működött Sugarcubeszal, Björk külföldön is elismert alternatív rockbandájával. Bevallása szerint sosem szerette a zenét, de jól énekelt, és monológokkal tarkított humoros dalokkal kezdte el énekesi karrierjét. A Legjobb Párt létrehozásához az izlandi gazdaság összeomlása miatti aggodalma, szorongása adta meg a lökést. "Korábban sose érdekelt a politika" - idézi fel Gnarr, akiben komoly kétely támadt azzal kapcsolatban, hogy az izlandiaknak valóban erkölcsi kötelességük kártalanítaniuk a pénzüket náluk elvesztő brit és holland befektetőket.

"A lelkem mélyén valahol moralista vagyok. Szeretem megkülönböztetni a jót a rossztól, békében lenni önmagammal. Ám hirtelen úgy éreztem, mintha egy Beckett-darab szereplője volnék, aki erkölcsi felelősséget visel valamiért, amit nem is ért. Olyan volt, mint a Godot-ra várva... Mintha csak a pokol tornácán lettem volna" - fejti ki korábbi dilemmáját a reykjavíki polgármester, aki végül a külföldi befektetők ellenében döntött. "Miért fizessek valamiért, amit nem költöttem el?" - érvel, kifejezve az izlandiak többségének véleményét.

A múlt év végén Jon Gnarr megnyitotta a Legjobb Párt weboldalát, és szürreális "politikai" cikkeket kezdett írni, például azt, amelyik arról szólt, hogyan vitatta meg a kábítószerek legalizálásának kérdését egy idősebb házaspárral uszodájuk zuhanyozójában. "Olyan jó reakciókat kaptam, hogy kezdtem megérezni, igenis igény van erre - friss levegőre, új kölcsönhatásra és együtt cselekvésre" - fogalmazza meg akkori érzéseit.

A beinduló kampány egyik sikeres eszköze volt a Tina Turner Simply the Best című számát felhasználó videoklip, amelyben Gnarr egy kitömött jegesmedvével pózol, mielőtt csatlakozna a Legjobb Pártról éneklő támogatóihoz. "Sok énekes van köztünk" - meséli Ottar Proppe, a Legjobb Párt harmadik embere, aki korábban a HAM nevű nagyon népszerű rockzenekar, illetve a Rass nevű punkbanda énekese volt. Jelenleg a városi tanács tagja, és például olyan kérdésekről kell döntenie, hogy mennyi pénzt fordítsanak útépítésre és fenntartásra. "Bizony, videót csinálni nagyon könnyű volt" - emlékezik vissza nosztalgikusan a régi szép időkre.