A kötet nemrég megjelent német nyelvű kiadásából kivonatokat közölt augusztusi számában a Hintergrund című, Frankfurtban kiadott negyedéves hírmagazin. Ziegler azt írja, Bolíviában történelmi vereséget szenvedett a Nyugat 2005-ben, amikor 500 év óta először egy indián, a „raza cobriza” (rézbőrűek) képviselője lett demokratikus választások eredményeként az ország elnöke.

Bolívia rendelkezik a Föld harmadik legnagyobb cseppfolyósgáz-készletével, jelentős kőolajkinccsel, valamint tekintélyes mennyiségű tartalékkal olyan stratégiai fontosságú ércekből, mint például a lítium.

Usztasák, vasgárdisták, nácik

Az Evo Morales által beindított államosítások és földosztás visszavágásra késztette a Nyugatot, eszközei ebben a bolíviai zsoldosok. Az ország alföldi vidékére 1945-ben jelentős számú német és osztrák náci érkezett, továbbá horvát usztasák, a román Vasgárda egykori tagjai és nagyszámú fasiszta bűnöző Magyarországról, Ukrajnából, Lettországból. Nem jöttek üres kézzel: Jorge Camaras történész Odessa del Sur (Déli Odessza - Argentína mint nácik és háborús bűnösök menedéke) című, 1995-ben Buenos Airesben kiadott könyvében leírja, hogyan kötöttek ki német tengeralattjárók egy éjszaka a Río de la Plata torkolatában. Fegyveres német őrök kísérete mellett arannyal, ezüsttel, drágakövekkel megrakott ládákat raktak át róluk kis bárkákra, amelyek azután a Río Paraguay folyón egészen Puerto Suárezig, a bolíviai Santa Cruz folyami kikötőjéig vitték a rakományt.

Egymilliárd dollárral kezdték?

Az amerikai kormány által 1996. december 12-én nyilvánosságra hozott dokumentum - amely 51 éven át titokban maradt - első ízben tartalmazott pontos adatokat a Dél-Amerikába menekített náci vagyonról. Eszerint csak 1945 áprilisában (akkori pénzben számolva) egymilliárd dollár került bolíviai, paraguayi és argentin biztosítók, bankok, vagyonkezelő társaságok és kereskedelmi cégek széfjeibe.

Santa Cruz de la Sierra a maga 1,5 millió lakosával Bolívia leggazdagabb és legnyüzsgőbb városa. Az 1561-ben alapított település felvirágzása a XX. század derekán kezdődött. A város körül korszerű haciendák (farmok) fekszenek, mindegyiken több ezer marha legel. Az ültetvényeken a gyapotot apránként kiszorította a szója: egész Latin-Amerika alighanem legjövedelmezőbb és legmodernebb szójagyára is Santa Cruzban található, a tulajdonosa egy horvát származású bolíviai asszony, Jasminka Marinkovic.

Pompás haciendák

Bolívia pompás haciendái, marhatenyésztő farmjai, a Río Paraguay vizén közlekedő flottái, a vegyipari üzemek az egykori SS-tisztek, Gestapo-ügynökök, usztasák és vasgárdisták gyermekeinek és unokáinak a tulajdonában vannak. Ők általában tetterős férfiak és nők, sokan közülük egy-egy neves észak-amerikai egyetemen szereztek diplomát. Pénzügyi és kereskedelmi kapcsolataik hálózata átszövi az egész világot. Sokuk világnézete mélységesen diszkriminatív. Rasszista gyűlölettel fordulnak az indiánok, a zsidók és a feketék felé, akik az ő szemükben és szavukkal csak „majmok".

Santa Cruz új oligarchiáján belül külön csoportot alkotnak az usztasák. A Dél-Amerikába szökött más náci bűnözők leszármazottaival ellentétben ők gyakran vettek részt politikai és katonai akciókban Európában. Sokukat ma is körözi a hágai Nemzetközi Törvényszék olyan bűntettek miatt, amelyeket 1992 és 2000 között követtek el a Balkánon.

Az usztasák szemében Morales elnök az az ellenség, akit mindenki másnál jobban el akarnak tenni láb alól. Azért, mert megfosztja őket kiváltságaiktól, vagyonukra tör, és a demokratikus szabadságjogok tiszteletben tartására kényszeríti őket. Ebben teljes az összhang az usztasák, az SS-emigránsok leszármazottai és a helyi oligarchia között.

Morales nem annyira népszerű errefelé

A 2005-ös elnökválasztáson Morales valóban csak a szavazatok 33 százalékát kapta Oriente (a keleti országrész) három tartományában: Santa Cruzban, Beniben és Pandóban. Erre az ürügyre hivatkozva vonják kétségbe Morales elnöki legitimitását. Ráadásul az ellenzéki oligarchia és különösen az usztasák szoros kapcsolatokat tartanak fenn azokkal a nyugati olaj- és gázkonszernekkel, amelyek nem törődtek bele Bolíviában elszenvedett vereségükbe - írja az MTI.

Santa Cruz, Pando, Beni és Tarija fasisztái „autonómiafrontot” hoztak létre, és függetlenséget követelnek az alföldi vidék tartományainak. Santa Cruzban az usztasák és más neonácik ellenőrzésük alá vontak három kulcsfontosságú szervezetet: az ipari és kereskedelmi kamarát, a polgári bizottságot, valamint az ifjúsági szövetséget (UJC). A szakadárok hatra tartanak igényt Bolívia kilenc tartománya közül: Santa Cruz, Tarija, Cochabamba, Chuquisaca, Beni és Pando. Ezekben találhatók a legjelentősebb kőolaj- és földgázlelőhelyek, a fő agráripari erőforrások, s itt él a lakosság 40 százaléka. Mind a hat keleti tartományban működnek jobboldali radikális milíciák, nézeteik leplezetlenül rasszisták. Az indiánokat „a civilizáció ellenségeinek” tartják.

Magyar és horvát zsoldosok?

2009 áprilisában Trinidadon zajlott az amerikai államfők csúcstalálkozója. Barack Obama amerikai elnök szívélyesen szorongatta Evo Morales kezét, miközben Bolíviában változatlan hevességgel dúlt az észak-amerikai titkosszolgálatok által támogatott oligarchia harca a kormány ellen - írja az MTI.

Két nappal a trinidadi kézfogás után a bolíviai rendőrség különleges egységei körülzártak egy szállodát Santa Cruzban. A hotelben a balkáni háborúk öt horvát és magyar veteránja fegyvereket és robbanóanyagokat halmozott fel. A helyi hatóságok álláspontja szerint a csoport tervei között szerepelt Morales elnök, Álvaro García Linera alelnök és hat miniszter meggyilkolása. A szállodát megrohamozó katonák három zsoldost agyonlőttek, kettőt foglyul ejtettek  - írja az MTI háttérelemzése.

Rózsa-Flores Eduardo

Az MTI által említett zsoldosok ügye nem ennyire egyértelmű. Kepes András a Magyar Televíziónak készített egy műsort, amelyet csak akkor vetíthetett le, amikor a nyilatkozó Rózsa-Flores Eduardo már halott volt. A 2008-as interjút 2009-ben vetítették le, benne elutazása előtt Rózsa-Flores elmondta, miért utazott Bolíviába.

A Santa Cruzban született Rózsa-Flores szerint felkérést kapott a polgárháború szélén álló Bolíviából, hogy korábbi katonai tapasztalataira támaszkodva segítsen megszervezni Santa Cruz város védelmét. (Rózsa-Flores egyébként biztosan nem "nácik" leszármazottja Bolíviában, magyar zsidó apától és katalán származású anyától született Bolíviában, majd harcolt a horvát-szerb háborúban az egykori Jugoszlávia felbomlásakor. A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület alapítója volt, de aztán a Magyar Iszlám Közösséghez csatlakozott az ellentmondásos "karriert" befutó, újságíróként is sokat dolgozó Rózsa-Flores.

Santa Cruz városának vezetői a központi hatalom, illetve az általa feltüzelt indián miliciák támadásaitól tartottak - magyarázta Rózsa-Flores Kepes Andrásnak a "posztumusz" interjúban. Rózsa-Flores azt állította, hogy nem támadó, hanem védekező jellegű harcra készültek. Szintén elmondta, hogy a küldetésért ellenszolgáltatást nem fogad el, azt elkötelezettségből vállalja, mivel úgy érzi, kötelessége segítenie szülőföldjét - mindez a Wikipedián is olvasható.

A hivatalos bolíviai verzió

A bolíviai rendőrfőnök 2009. április 16-án a Wikipedia szerint bejelentette, hogy két magyar és egy ír állampolgárságú férfit lőttek le az Evo Morales bolíviai elnök ellen tervezett merénylet felszámolása közben. A Caracasban tartózkodó Evo Morales elnök maga úgy számolt be az esetről, hogy még előző nap adott utasítást a külföldi zsoldosok és bűntársaik letartóztatására, és aznap kapta azt a tájékoztatást, hogy Santa Cruz városban, egy szállodában félórás lövöldözés volt. A tűzharcban három személy meghalt, ezek egyike maga Rózsa-Flores Eduardo, a másik kettő a román állampolgárságú, de magyar nemzetiségű Magyarosi Árpád illetve Dwyer Michael Martin ír állampolgár.

Rózsa-Flores holttestét családja kikérte a hatóságoktól, és 2009. április 17-én szülővárosában, Santa Cruzban eltemették. Pablo Benegas, a képviselőház Santa Cruzban vizsgáló különbizottságának ellenzéki tagja április 30-án elmondta: vizsgálatuk eredményei arra utalnak, hogy Rózsa-Flores Eduardo és két társa nem tűzharcban halt meg, hanem kivégezték őket.

2010 májusában házi őrizetbe helyzeték Gary Prado Salmón nyugdíjas tábornokot. (Ő egyébként azt a katonai alakulatot vezette 1967-ben, amely elfogta és kivégezte Che Guevarát.) Azzal gyanúsítják, hogy rejtjelezett üzeneteket váltott a Santa Cruzban tartózkodó Rózsa-Floresszel - írta a Wikipedia.