„Mindenki számára egyértelmű, hogy a két ország viszonya minden pillanatban attól is függ, milyen a szlovákiai magyarok, ezen belül pedig a szlovákiai magyarok többsége által választott párt helyzete. Leegyszerűsítve: van-e magyar a kormánykoalícióban, vagy sem. Magyarok 2010-től márpedig újra vannak a szlovák kormányban, így elvileg ez a szükséges feltétel teljesült” – írja Nagy András, a szerző.

Rámutat, hogy a dolog természetesen nem ilyen egyszerű, vannak bizonyos politikai témák, melyek megoldása nélkül nem lehet továbblépni. Ezek mindegyike érinti a szlovákiai magyar kisebbséget. De próbáljunk meg fejben továbblépni. Vajon hogyan alakulna a szlovák–magyar viszony, ha sikerülne megoldani a kettős állampolgárság problémáját, nem lennének nyelvrendőrségi gondok, egyszóval, az itteni magyarok minden, a kisebbségi létből fakadó gondjára megtalálnák a gyógyírt.

„Vajon eszébe jutna-e a jelenlegi magyar és szlovák politikai elit bármely tagjának, hogy a két ország kapcsolatát szorosabbra kellene fűzni? Természetesen nem államszerkezetileg, ennyire nem vagyok utópista én sem. De mi kellene ahhoz, hogy Orbán Viktor fejében ne a lengyel–magyar–román szövetség képe jelenjen meg? S vajon mi kellene ahhoz, hogy mondjuk a szlovák közúthálózat további fejlesztését ne elszigetelve,hanem a magyarral szimbiózisban tervezzék?” – kérdezi Nagy András.

Szerinte az, hogy „a két ország vezetői közül kinek van nagyobb szüksége a szomszéddal való kiegyezésre, nem teljesen egyértelmű". Míg Magyarországnak a határon túl élő magyarok miatt Ausztriát kivéve az összes szomszédjával időnként politikai konfliktusa adódik, nyilván célja lenne a mielőbbi összeborulás. Naivitás lenne azt hinni, hogy minden szomszéddal állandóan rózsás lesz a viszony, így előbb-utóbb szeretnék megnyugtatni a szlovák–magyar viszonyt. Szlovákiának pedig a szlovákiai magyarok, a lakosság10 százalékát adó polgárok, s érdekeiket képviselő pártok miatt volna ez mindennél fontosabb.

„A kérdés az, melyik oldal mikor ismeri fel, hogy ez folyamatos és stratégiai fontosságú ügy, nem pedig ad hoc politikai cél, mely hazai választók hergelésére is használható” – zárja írását az Új Szó.