A viszonylag enyhe büntetés kiszabásakor a bíróság enyhítő körülményként vette figyelembe, hogy a vádlott - akit a híradások nem neveztek meg - saját akaratából állt az igazságszolgáltatás elé és hogy nem fogadott el pénzt az illegális beutazási engedélyek kiállításáért. Az ítélet nem jogerős. A már nyugdíjazott diplomata budapesti helyettesét egy másik perben három és fél év letöltendő börtönre ítélték. Maga a főkonzul több mint hatszáz olyan, többségében ukrán és moldovai vízumkérelmet írt alá, amelyekhez hamisított meghívóleveleket csatoltak. Állítása szerint sejtette, hogy "valami nincs rendben", de abban a hiszemben cselekedett, hogy saját karrierjét veszélyezteti, ha nem így jár el. 

A diplomatát 2002-ben, Moszkvából helyezték át Budapestre. Megérkezése után nem sokkal rájött, hogy helyettese illegális vízumokkal üzletel és ezt több alkalommal is jelentette az osztrák külügyminisztériumnak. Bizonyítéka azonban nem volt és a minisztériumból nem érkezett válasz. Kérdőre vonta a konzult is, ő azonban azt felelte, hogy minden "meg van beszélve a központtal". 

Ezek után fenntartásai ellenére maga is jóváhagyott 628 olyan vízumkérelmet, amelyet manipuláltnak tartott. A konzulról úgy tudta, hogy jó kapcsolatokkal rendelkezik a bécsi külügyminisztériumban, s ezt feltételezte a meghívóleveleken szereplő burgenlandi cégről is, ezért attól tartott, hogy hazarendelhetik, ha tovább "akadékoskodik". Vallomásában erről azt mondta: az volt a benyomása, hogy a gyanús eljárásokat a tárcánál "nem csak hogy eltűrik, de akarják is". 

Amikor helyettese lelepleződött és bíróság elé állították, a tanúként beidézett főkonzul saját magára nézve is terhelő vallomást tett, s ezt vették azután figyelembe a csütörtöki ítéletben. A helyettesét több ezer rendbeli hivatali visszaélésben, bűnszövetség alakításában és csempészetben találták bűnösnek.