A világ legnépesebb muszlim országának, Indonéziának a legfontosabb vallási testülete szerdán elítélte Franciaország előző napi döntését az arcot elfedő kendő viselésének betiltásáról. "Nem értünk egyet a törvénnyel, noha nálunk ez nem túl kényes kérdés, mivel az indonéz muzulmán nőknek nem kell burkát viselniük" – mondta Amidhan, az ulematanács elnöke, utalva a francia szenátus döntésére, amellyel törvényerőre emelkedett a tervezet.

A 230 milliós népességű Indonézia lakosságának több mint 90 százaléka muszlim, de a nőknek csak egy része fedi el a haját sállal. "A közel-keleti muszlim nők azért hordanak teljes testüket eltakaró kendőt, mert ezt diktálja a kultúrájuk és a hitük. Ha a francia parlament meg akarja védeni az emberi jogokat, akkor meg kell engednie, hogy a nők burkát hordjanak" – fejtette ki véleményét az ulemák vezetője. "Ha (a burka viselése) biztonsági problémát okoz, akkor meg kell határozni, milyen veszélyt jelentenek a testüket elfedő nők" – tette hozzá Amidhan.

Tanfolyamra küldik, aki mégis felveszi

A kairói al-Azhar, a szunnita iszlám – hagyományosan mérsékelt – első számú intézményének egy magas rangú vallási vezetője viszont üdvözölte a francia döntést. A nikáb vagy a burka viselését "nem írják elő az iszlám törvények, sem a Korán, sem a Szunna (Mohammed próféta tanításainak gyűjteménye) nem rendelkezik erről a kérdésről" – mondta Abdel Múti al-Bajumi, az al-Azharban működő vallási vezetők tanácsának egyik tagja. Hozzátette: személy szerint – a kairói intézetben dolgozó több kollégájához hasonlóan – támogatja a Franciaországban megszavazott tilalmat.

Burkavásárlás Afganisztánban

AP

A Franciaországban kedden megszavazott törvény jövő tavasszal lép majd hatályba, feltéve, hogy átmegy az alkotmányossági vizsgálaton is. A törvény pontos szövege az arc eltakarását tiltja meg közterületen, a lehetséges jogi „aknákat” elkerülendő a szövegben nem szerepel sem a „nő” vagy a „fátyol”, sem pedig az „iszlám” szó. A szabálysértőket 150 euróval büntetik, illetve állampolgári ismeretek tanfolyamra küldik.

„…egyszerűen itthon maradok majd”

A törvényt ellenző emberi jogi csoportok szerint az intézkedés miatt tovább erősödhet az iszlámellenesség Franciaországban, ahol már eddig is gyakran érte zaklatás az arcukat eltakaró kendőt vagy ruhát viselő muszlim nőket. Bár az ötmilliósra becsült franciaországi muszlim közösségen belül legfeljebb kétezerre teszik azoknak a nőknek a számát, akik arcot eltakaró kendőt vagy ruhát viselnek, az AP hírügynökségnek több érintett nő is arról beszélt, hogy a tilalom életbe lépése után egyszerűen nem fognak az utcára lépni. „Nem fogok kijárni, másokat küldök majd bevásárolni és egész egyszerűen itthon maradok majd” – mondta egy 45 éves, Párizs külső részén elő muszlim nő. „Imádkozással töltöm majd az időmet, kizárom magam abból a társadalomból, amelyben élni akartam.”

Franciaország a második európai állam Belgium után, ahol ilyen általános tilalmat fogadtak el. Ezen kívül a katalóniai Léridában a városi önkormányzat, míg Dániában a kormány hozott e ruhadarabok korlátozására, illetve bizonyos körülmények közötti tiltására vonatkozó intézkedéseket – írják augusztus elején publikált elemzésükben a Magyar Külügyi Intézet szakértői. N. Rózsa Erzsébet és Tüske László szerint emiatt 2010 akár a burka és a nikáb (illetve azok tiltásának) éve is lehetne az Európai Unióban. Az elemzés emlékeztet rá, hogy az EU-ban, de különösen a jelentős muszlim kisebbségeket befogadó tagállamokban több évtizede zajlik a vita arról, hogy engedélyezhető-e a szekuláris európai országokban a vallási jelképek, köztük a muszlim női ruházat, használata a közintézményekben.

Veszélyeztetik a biztonságérzetet?

A muszlim nők viselete a szakértők szerint kettős szimbólummá vált: a burka, a nikáb és a muszlim öltözék egyéb formái egyrészt a muszlim közösséghez tartozást, a csoportidentitást jelenítik meg egy idegen környezetben, és mint ilyen, pozitív tartalommal rendelkeznek. Másrészt viszont, a külső, befogadó környezet számára az idegenség és a másság kifejeződései, egyértelmű veszélyforrások, azaz negatív konnotációval bírnak. Az elemzés szerint egyébként a muszlim nők öltözködésének kérdése csak a második ezredforduló óta vált nyugati vagy európai problémává: egyrészt akkor lett a bevándorló muszlimok révén „az iszlám Európa második legnagyobb vallása", másrészt az otthoni reiszlamizáció külső jegyei az EU országaiban is meghaladták a láthatóság, illetve észrevehetőség küszöbét.

Európa az emberi jogok alapján a nők diszkriminációjának tekinti a sajátos muszlim öltözetet, miközben a bevándorlók – és immár többedik generációs leszármazottaik – számára a muzulmán identitás kifejezésének az eszköze. „Az instrumentális állam elvileg nem avatkozik a privátszférának tekintett öltözködés kérdéseibe, de működésének biztosítása érdekében – indokolt körülmények esetén – hozhat olyan szabályokat, amelyek e működés zökkenőmentességét biztosítják. Hiszen látnunk kell, hogy az érték- és ízlésbeli különbségeken túl, valódi gyakorlati problémát jelent a burkába öltöző ember személyazonosságának megállapítása. A terrorizmusra érzékeny közvélemény joggal veti fel, hogy biztonságban szeretné magát érezni az autóbuszon, a metrón, a vonaton, a repülőgépen vagy akármelyik közösségi épületben és az utcán is – az arctalan muzulmán öltözetet viselők pedig ezt a biztonságérzetet veszélyeztetik” – vélik a Magyar Külügyi Intézet szakértői.

A muzulmán jelképek visszaszorításának, korlátozásának az intézet munkatársai szerint az Európában élő más vallási közösségek identitását kifejező elemek is áldozatul estek vagy eshetnek. „Olaszországban, melyet ma is a világ egyik legkatolikusabb érzelmű országának tartunk, hatalmas vita bontakozott ki arról, hogy elhelyezhető-e a feszület az iskolákban, osztálytermekben. De kérdés az is, mi lesz a zsidó kipa vagy a szikh turbán sorsa” – teszik hozzá a szakértők.