A londoni gazdasági-politikai napilap szerint a romák kitoloncolásának ügyében Párizs és Brüsszel által vívott "csata" is felhívja a figyelmet arra "mind nagyobb veszélyre", amely az EU egyik alappillérét fenyegeti, vagyis azt a jogot, amelynek alapján az 500 millió uniós polgár a 27 tagország bármelyikében letelepedhet, dolgozhat és tanulhat. Becslések szerint jelenleg 12 millió EU-állampolgár él hazáján kívüli uniós tagállamban; ez Belgium vagy Görögország lakosságával egyenlő. A migrációs hullámok - különösen az EU 2004-es kelet-európai bővítése óta - mára Európa sok térségének arculatát megváltoztatták.

A gazdasági visszaesés és a munkanélküliség ezt kísérő növekedése azonban felvetette azt a kérdést, hogy a korlátozás nélküli mozgás az európai határokon keresztül még ma is ugyanazokkal a korábban nem vitatott előnyökkel jár-e, mint egykor - áll a Financial Times szerdai elemzésében. Hugo Brady, a Centre for European Reform nevű kutatóintézet szakértője a lapnak azt mondta, hogy az EU-n belüli szabad mozgás "kicsit olyasmi, mint az euró ... az EU létrehozta, aztán meg is feledkezett róla, arra gondolván, hogy nem lesz vele gond a későbbiekben".

A Financial Times szerint azonban ez a helyzet változhat, ahogyan azt a romákkal kapcsolatos vita is jelzi. Az EU-n belüli bevándorlásellenes hangulat szélesebb körben is erősödőben lévőnek tűnik; ezt mutatják a bevándorlást ellenző pártok legutóbbi sikerei Svédországban és Hollandiában. Jóllehet ezekben az országokban a figyelem elsősorban az unión kívülről érkező muszlimokra összpontosul, most már azonban egyes tagországok hazai közvéleménye nem sok különbséget tesz az EU-n belüli és a távolabbi országok bevándorolói között. Ennek egyik példája a helyi munkahelyeket elfoglaló "lengyel vízvezeték-szerelő" mára őstípussá vált figurája - írja a Financial Times.

A korlátozás nélküli munkavállalás kérdésében egyébként már az európai baloldalon is elhangzanak bíráló politikusi nyilatkozatok. Ed Miliband, a májusi parlamenti választáson ellenzékbe szorult brit Munkáspárt újonnan megválasztott vezetője  - akinek szülei az európai holokauszt elől menekültek Nagy-Britanniába - a párt most zajló manchesteri éves kongresszusán, első vezetői beszédében kijelentette: bevándorlók gyermekeként nem gondolja, hogy meg kellene szüntetni a szabad munkaerő-áramlás gyakorlatát az EU-n belül. "Nem lett volna szabad azonban úgy tennünk, mintha ennek semmilyen következményei nem lennének" - tette hozzá.

Miliband ezzel egyértelmű utalást tett arra, hogy Nagy-Britannia a 2004-es EU-bővítés után lemondott az átmeneti korlátozás jogáról, és azonnal megnyitotta munkapiacát az akkor uniós tággá vált kelet-európai országok, köztük Magyarország munkavállalói előtt. A korabeli hivatalos becslések évente mindössze 5-13 ezer tartós betelepülővel számoltak, ám - főleg a bővítés utáni első időszakban - voltak olyan évek, amikor 200 ezernél többen érkeztek a keleti új tagállamokból.

Ed Miliband kongresszusi beszédében kijelentette: a brit munkáltatóknak soha nem lett volna szabad megengedni, hogy a külföldi munkaerő "kizsákmányolásával" lenyomják a nagy-britanniai bérszínvonalat. David Cameron konzervatív párti brit kormányfő még ellenzékben, a tavaszi választások kampányában többször kijelentette, hogy a 2004-es EU-bővítés után korlátozni kellett volna a bevándorlást a kelet-európai új tagállamokból.