Zentai Péter: Érzi-e saját vagy családtagjai bőrén, hogy Írország slamasztikában van?

Seans O’Connell, a Branningans Cork vendéglő szakácsa, társtulajdonosa: A két évvel ezelőttinek a hetven százalékára esett vissza a forgalmam, a jobb éttermek sorra zárnak be, a húgom házát elárverezték. Szar ez az egész, amiben élünk.

Deirde Lane, az Allied Bank dublini fiókvezetője: Túlzásokat ír a sajtó, nálunk senkit sem kellett elbocsátani, a fiókunkban jó a hangulat, még ha az embereket heccelik is a bankok ellen. Hogy emelkedtek-e a díjtételeink? Nos, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. Viszont érdemes ír bankokban külföldieknek is eurobetétet nyitni, öt százalékot fizetünk nálunk látra szólóan, a kontinensen másfelet sem!

David Courtney, az Irish Independent című napilap sportszerkesztője: Nagy bajok lesznek még ebből. Mindenki aggódik körülöttem, most ügyelek, de azok a kollégák, akiknek szabadnapjuk van, a miniszterelnöki hivatal előtt tüntetnek. Fogalmam sincs, hogy jó-e vagy rossz, ha az EU mentőövét igénybe vesszük. Azt mondják, 15 milliárd euró hiányzik.

Mary O’Brien, a dublini Dorset College közgazdaság tanszakának hallgatója, harmadéves: Abszurdum ez az egész. Eddig a népet adósították el, most az országot.

Z. P.: Németország és más uniós országok kormányai azt mondák: azért kell segíteni önöknek, mert ellenkező esetben az államadósság-válság járványszerűen fog terjedni Európa-szerte, és veszélybe kerül az egész unió. Mit szól ehhez?

Stiller Ákos

S. O’C vendéglős: Lehet, hogy így van. Ha igen, akkor ám jöjjön az a kölcsön. De mi lesz ennek az ára? Adókat fognak emelni? Leviszik a béreket? Mérget vehet rá, hogy ez fog történni… ebből nincs jó kiút.

D. L. bankfiókvezető: Nem eszik olyan forrón a kását. Amint az unió  kilábal a válságból – szerintem ez legfeljebb egy év – mindent másként fogunk látni, remélem az Ön kedves újságíró kollégái itt Írországban abbahagyják végre a demagóg bankellenes hangulatkeltést, és megértetik a polgárokkal, hogy a pénzintézetek nem okozói, hanem szintén áldozatai voltak a krízisnek, és nélkülük nincs kiútja a gazdaságnak.

D. C. sportújságíró: Nézze, valószínűleg nem lehet megúszni a drámát az uniós  – vagy mit tudom én – világbanki, IMF kölcsön nélkül. Ezrével kell majd kirúgni embereket mindenhonnan, az újságunknál amúgy is leépítések lesznek. Eltűnnek a reklámozók, az IPad amúgy is gyilkolni fog bennünket. Mondom, csak rosszul vagy nagyon rosszul jöhet ki Írország.

M. O’B. egyetemista: Írországnak ki kellene lépnie az EU-ból. Az eurót sem kellett volna bevezetnünk. Igen, a barátaim, egyetemista társaim is így látják, sőt néhány prof is. Ők persze inkább védik a régi rendet, de szerintünk börtönbe kellene vetni azokat, akik ide juttatták az országot.

Z. P.: Büntetni kellene a felelősöket? Tudja-e, kik a felelősök?

S. O’C.: A bankárok és ingatlanspekulánsok csinálták ezt az egészet. Nekik kellene most fizetniük, de a végén őket jutalmazták. Tudja kik? Ők maguk saját magukat… Ezt a rendszert bedöntötték és nincs következménye a bűnnek.

D. L.: A kapitalizmus – akárcsak az egész élet – válságokból és újrakezdésekből tevődik össze. Nem gondolhatja komolyan értelmes ember, hogy direkt összeesküdtek a jó emberek ellen a rossz, a gonosz bankárok. Bezzeg hallgattak, sőt utaztak, költöttek, némelyek dőzsöltek, minden esetre az ír gazdasági csoda haszonélvezői voltak a legtöbben, akik most kígyót-békát kiabálnak és a felelősök megbüntetését követelik.

D. C.: A bankok a felelősek. Sunyi módon behálózták a mit sem sejtő polgárokat. A bankárok továbbra is jól élnek, a többség pedig szív. Ez az igazság.

M. O’B.: Megmondtam, hogy Írországnak saját jól felfogott érdekei, a nemzeti érdekek mentén kellett volna politizálnia. Hogy javult az életszínvonalunk az elmúlt években, hogy volt ír gazdasági csoda? Ha volt is, annak befellegzett. Inkább ne hitették volna el apámékkal, hogy ez itt egy gazdasági csoda, hogy a csoda örökké fog tartani. Az ír, az uniós, az amerikai politikusok, jegybankárok, bankárok, ingatlanügynökök együttesen tették tönkre a hazámat.