A Romania libera így ír: a magyar radikálisok újabb diplomáciai feszültségeket gerjesztettek Románia és Magyarország között. A lap által "fasisztának" nevezett Jobbikhoz közel álló, valamint a Fidesz "szélsőséges szárnyához" tartozó politikusok és ahhoz közeli személyiségek nyomására a budapesti Nemzeti Színház úgy döntött: nem hajlandó helyet adni a román nemzeti ünnep megrendezésének - állapítja meg az újság, utalva arra is, hogy Alföldi Róbertet hazaárulással vádolták a Jobbik politikusai.

A lap ezután idézi a Romániában működő, "magyar nyelvű" katolikus egyház több, meg nem nevezett személyiségét, akik sajnálatukat fejezték ki az incidens miatt. Az egyik gyulafehérvári katolikus pap úgy nyilatkozott: abszurd dolog történt, olyan ez, mintha Romániában a magyarok nem kapnának engedélyt március 15. megünnepléséhez csak azért, mert 1848-ban a magyarok a románok ellen harcoltak.

Elmondja véleményét a lapnak Smaranda Enache, a marosvásárhelyi Pro Europa Liga elnevezésű civil szervezet társelnöke is. Mint volt diplomata (korábban Románia finnországi és észtországi nagykövete volt) és mint a román-magyar történelmi megbékélés élharcosa sajnálatának adott hangot amiatt, hogy szélsőséges pártoknak még mindig van lehetőségük feszültségeket kelteni a két ország között.

A Jurnalul National rövid híradást közöl a budapesti eseményekről, ugyanezt teszi a Gandul, amely részletes tudósításának azt a gúnyos címet adta: "Botrány: hogyan "lopta el" Románia Erdélyt a budapesti Nemzeti Színházban". Az Adevarul csaknem teljes újságoldalt betöltő, tárgyszerű tudósítást ad azzal a címmel: Románia napja sérti a magyarok érzékenységét.

Az erdélyi Krónika vezércikkében Gazda Árpád publicista úgy véli: a budapesti nemzeti színházi román ünneplés híre és az erre érkező magyar felháborodás olyan időpontban érkezett, amikor hihetőnek kezdett tűnni, hogy a két nép, a két ország egymásra van utalva, hogy soha nem volt olyan jó esély az együttműködésre, mint jelenleg. A nemzeti ünneppel kapcsolatos indulatok nem segítik a dolgok rendeződését, beszűkítik a megegyezést kereső politikusok mozgásterét - teszi hozzá a szerző.

Felhívja a figyelmet az ünnepek aszimmetriájára a román-magyar viszonylatban. A magyarok március 15-én az 1848-as forradalomra és az osztrák elnyomás elleni szabadságharcra emlékeznek, a forradalom román–magyar összecsapásai magyar szempontból az események melléksodrába tartoztak. A román nemzeti ébredés viszont mindig is Erdélyhez és a magyarokhoz kapcsolódott.

„E történelmi háttérből kiindulva minden bizonnyal a románok felelőssége nagyobb abban, hogy a két népet milyen mértékben választják el a nemzeti ünnepek, nekik kell inkább figyelniük az érzékenységre. A feladat pedig az egymásra találás időszakában mindkét fél számára az, hogy ki-ki úgy örüljön a saját nemzeti ünnepén, hogy az ne legyen hivalkodó, bántó a másik fél számára” - vallja Gazda Árpád.

Salamon Márton László, a bukaresti Új Magyar Szó (ÚMSZ) főszerkesztője pénteki vezércikkében azt írja: erdélyi magyarként értetlenül áll "a magyarországi jobboldali sajtó által kirobbantott közéleti felbolydulás és diplomáciai feszültségkeltés előtt".  Magyarország keleti szomszédjának, NATO-beli szövetségesének, az Európai Unión belüli egyik legfontosabb partnerének budapesti diplomáciai külképviselete december elsején ki van tiltva a Nemzeti Színházból - állapítja meg.

A szerző felteszi a kérdést: mennyire hiteles az az anyaországi publicista-agitátor vagy politikus, aki a román nemzeti ünneptől nem tud aludni? Mitől legitim az ő nagy magyar fájdalma – éppen az övé, aki a Trianon óta eltelt kilencven évből azt az akárhányat többségi nemzettagként élte le Magyarországon? "Milyen alapon mond ő ítéletet az utóbbi kilencven évről? Milyen alapon dönti ő el, hogy a román nemzeti ünnep egyben magyar gyásznap is kell hogy legyen?" - teszi fel újabb kérdését az ÚMSZ főszerkesztője.