Parlamenti zavarok Albániában

Az albán szocialisták hallgatnak az EU-ra. Néhány nappal az után, hogy az unió szakértői Tiranában jártak, a tavaly júniusi választás tisztaságát kétségbe vonó Albán Szocialista Párt (PSS) véget vetett a parlament bojkottjának, és a múlt héten a kormányzó Albán Demokrata Párttal (PDS) együtt megszavazta az országot sújtó uniós vízumkényszer eltörlését kérő dokumentumot. Tiranai források szerint döntésükben az is közrejátszott, hogy képviselői eskü nélkül elvesztették volna mandátumukat – és az azzal járó fizetést.

A 65 szocialista képviselő a padsorokba üléssel gyakorlatilag elismerte a választási eredményt, mégis bejelentette, hogy kivonul a 140 fős törvényhozásból, ha a 68 tagú PDS-frakció nem járul hozzá a voksok részleges újraszámlálásához és az állítólagos választási csalásokat kivizsgáló bizottság létrehozásához. A demokraták a szocialistákkal összekülönbözött Szocialista Mozgalom az Integrációért (LSI) nevű baloldali párttal összefogva támogatják Sali Berisha kormányát. Berisha – aki 1990 óta hol államfőként, hol kormányfőként meghatározó szerepet játszik a balkáni ország politikai színpadán – kizárta az újraszámlálást, ám nem utasította el a bizottság felállítását.

A külföldi megfigyelők tavalyi nyilatkozatai inkább Berisha pozícióit erősítették, egyetértettek ugyanis abban, hogy a voksolás általánosságban szabad és tisztességes volt. Szóvá tették ugyanakkor, hogy a kampány alatt a hatalomban lévő Berisháék visszaéltek a helyzetükkel, a voksolás után pedig túl sokáig késlekedtek az eredmények közzétételével.

A bojkott miatt gyakorlatilag leállt a törvényhozás, mert az EU-csatlakozási kérelemmel, valamint az európai integrációval kapcsolatos törvények elfogadásához minősített, háromötödös többség kellett volna a parlamentben. Az EU üdvözölte a legalább ideiglenes megbékélést, mégsem adott választ arra, mikor kezdődhetnek meg a felvételi tárgyalások Tiranával, amely tavaly áprilisban adta be csatlakozási kérelmét. Elemzők szerint a belépésre legkorábban az évtized végén lesz esély.

A parlament tetszhalottsága közepette a válság a várakozásoknál jóval enyhébben érintette Albániát. Miközben tavaly Európa legtöbb országában zsugorodott a GDP, a hárommillió lakosú Albániában 3 százalékkal nőtt. A máig periférián lévő országot a válság előtti fellendülésnek is csak a szele érintette, a külföldi befektetések alacsony szinten vannak, a tőzsde gyerekcipőben jár, és az ingatlanárak sem szabadultak el. A tiranai kormány ráadásul központi költekezéssel igyekezett mozgásban tartani a gazdaságot, egyebek mellett fejlesztette az elmaradott úthálózatot, és több mint 3 milliárd eurót költött az Albániát és Koszovót összekötő főút építésére. Így a 2008-as 3-ról tavaly 7 százalékra ugrott a költségvetési deficit, az államadósság pedig elérte a GDP 60 százalékát.

Az IMF Albániában az idén 2-2,5 százalékos növekedést vár, ám ha Tirana folytatja a költekezést, veszélybe kerülhet a stabilitás. Ridvan Bode pénzügyminiszter, aki a jelek szerint hallgat az IMF-re, bejelentette, hogy a kormány az idén legalább 200 millió euróval apasztja a kiadásokat.

A fiskális szigornak minden bizonnyal áldozatul esnek az 1985-ben meghalt Enver Hodzsa diktátor idején Albánia büszkeségeként emlegetett szovjet tengeralattjárók is. A hidegháború első éveiben még korszerű négy tengeralattjárót a szovjetek a vlorai támaszponton tárolták, és Hodzsa akkor kobozta el őket, amikor Tirana szakított az „imperialisták szolgálatába beállt” Moszkvával. A járművek megsínylették a rendszerváltást, és 1997-ben – amikor Albániában zavargások törtek ki a százezreket érintő piramisjáték összeomlásakor – a helyiek megrohanták a dokkokat, és több száz kilogramm fémet loptak el a tengeralattjárókról. A rozsdásodó harceszközök felújítására nincs pénz, a védelmi minisztérium áruba bocsátja őket, csak egyet őriz meg múzeumi célból.

NÉMETH ANDRÁS