A magyar jogszabályról szólva megállapítja, hogy a közmédiumok átszervezése, egy közös szervezetbe tömörítése nem jelent problémát, "mégha ezáltal mintegy félszáz ember el is veszíti államtitkári fizetését". Sok országban létezik a magyarországihoz hasonló médiahatóság is, regisztrálási és licencadási joggal. Problémának látszik viszont, hogy az Orbán-kormány a maga kétharmados többségével egy olyan, több mint 120 oldalas törvényt vitt keresztül, amely a közszolgálati és a magánmédiától az internetig szinte az egész kommunikációt szabályozza.

A választók alkotmányozó többséggel ruházták fel a kormánypártot, ami különleges mértéktartást és felelősségtudatot követel meg, "nehogy a demokratikus és jogállami rendet lebontsák". Ezért világossá kell tenni - írja -, hogy a médiahatóság minden intézkedése törvényesen ellenőrizhető. "A törvényalkotásból, a médiahatóságok magatartásából és a joggyakorlatból olyan eredménynek kell születnie, amely biztosítja a sajtószabadságot. A médiahatóságoknak, amelyek függetlenek a kormánytól, és amelyeket a parlament választ meg, csak akkor szabad szankciókkal a szerkesztői szabadságba beavatkozniuk, ha azok az ifjúságvédelemre, pornográfiára vagy reklámszabályozásra vonatkoznak" - írja Brok. Mindezekre vannak példák más országokban, de a gyakorlat és a különböző törvényalkotási elemek összehangolása tisztázásra szorul. Az Európai Bizottságnak mint az EU-szerződések őrének éppen ezt kell megvizsgálnia - szögezi le a szerző.

Brok szerint bizonyosan az uniós jogba ütközik az a rendelkezés, amely magas részarányt állapít meg a magyar gyártású produktumokra. Ez azonban - hangsúlyozza - nem a sajtószabadság kérdése. Az újságíró forrásainak nyilvánosságra hozatala "közbiztonságot érintő ügyekben" a legtöbb országban problémát jelent. De a WikiLeaks ellenére világossá kell tenni, hogy egy újságíró, aki törvényes eszközökkel információhoz jut, azt eredetétől függetlenül felhasználhatja, de egyúttal nem köteles így tenni. A személyiségvédelem és a következmények felmérése az újságíró felelőssége.

Brok felhívja a figyelmet, hogy az új magyar médiatörvény elsősorban azért keltett olyan nagy figyelmet, mert az ország január 1-jétől az EU elnöke lesz. Idézi az EU alapjogi chartájának "nagy jelentőségű" 11. cikkelyét "a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságáról". Leszögezi ugyanakkor, hogy a médiajog szabályozása nemzeti hatáskörben áll, Németországban pedig az egyes tartományok kompetenciája. Ha a magyar médiatörvény elleni vádak megfelelnek a valóságnak, a sajtószabadság jelentősége miatt panasszal lehet fordulni az Emberi Jogok Európai Bíróságához, de az EU maga is aktivizálhatja magát az alapjogi chartára és az emberi jogok európai egyezményére hivatkozva.

Ha a jogszabály vizsgálata ahhoz a következtetéshez vezet, hogy Magyarország az EU olyan alapjogait sértette meg, mint az emberi jogok, szabadság, demokrácia, egyenlőség, jogállamiság, és figyelmen kívül hagyta a pluralizmust, a diszkrimináció tilalmát és a toleranciát, az EU léphet. A tagállamok egyharmada, az Európai Parlament vagy a Bizottság kemény intézkedéseket hozhatnak, egészen a szavazati jog megvonásáig. Mindehhez azonban alapos indoklásra van szükség, ezért fontos, hogy a Bizottság kérje a magyar kormánytól a jogszabály magyarázatát - áll Brok írásában.