Elsodorva

„A víz olyan hirtelen zúdult ránk, hogy csak a gyerekeket tudtam kimenteni a házból, mindenünk odaveszett. Sátorban élek a feleségemmel és a három gyermekünkkel, a kormány nem segít, élelmet és ruhát a segélyszervezetek adnak” – ecsetelte nyomorúságos helyzetét a HVG tudósítójának Ahmed Haszan. A szerencsétlenül járt férfit és családját az elsők között mosta el a kiöntött Indus, amely először Pakisztán északnyugati területét, a Haibár Pakhtunkhva (korábban: Északnyugati határvidék) tartományt árasztotta el. Fokozza a károsultak kétségbeesését, hogy másfél hónappal a katasztrófa kezdete után a kormány mintha részt sem venne a mentésben, és szegények millióinak fogalmuk sincs, hogyan tovább.

AP/ Khalid Tanveer

 Azok a települések sem jártak jobban, amelyeket nem öntött el a víz. A déli Thatta városát például ezrével lepték el a hontalanná vált menekültek. Akik már nem fértek el az iskolákban, azok temetőkben, parkokban vertek tanyát, botokból és ruhákból eszkábáltak napellenzőket, hogy árnyékba bújhassanak a 40 fok körüli hőség elől. A város lakossága egyetlen éjszaka alatt megnégyszereződött. A betelepülőket is meg lehet érteni: közlekedési eszközök nélkül nem jutnak távolabbi, biztonságosabb vidékekre, és nem is akarják hátrahagyni jövőjük zálogát, megmentett cókmókjaikat és állataikat. Néhány család azt a megoldást választja, hogy a nők és gyerekek elmenekülnek, a férfiak pedig maradnak.

A déli Szindh tartományban több helyen is látni a hadsereg egységeit, amint erősítik a gátakat vagy javítják a beszakadt töltéseket. De a katonák hősies helytállásával az állami gondoskodás ki is merült – véli a katasztrófa által érintettek többsége. Hetek óta kenyéren és savanyított zöldségeken élünk – mondta Makbul Andzsum, akinek farmját Pandzsáb tartomány déli részén mosta el a víz. „Száraz fa sincs, hogy tüzet gyújtsunk a főzéshez vagy világításhoz, az ágyak és székek lábát pedig már lefűrészeltük” – tette hozzá.

Az árvízkárosultak nemcsak Ali Aszif Zardari elnökben csalódtak, aki a természeti csapás elején nem volt hajlandó megszakítani európai útját, és hazasietni, hanem a törődőbbnek vélt Juszuf Gilani kormányfőben is. Ő például olyan menekülttábort látogatott meg, amelyet érkezése előtt sebtében ütöttek össze. A média kötelességtudóan beszámolt arról, ahogy Gilani egy idős férfit kérdezett aggodalmairól és kétszobás házát ért kárának nagyságáról, de úgy távozott a táborból, hogy egy szót sem ejtett az áldozatok megsegítéséről.

Az árvízkárosultak teljesen elvesztették bizalmukat a kormányban, miközben a szélsőséges szervezetek a maguk javára használták ki a helyzetet jótékonysági akcióikkal – mondta a HVG-nek Omer Faruk Khan vezető pakisztáni kommentátor. A Laskar-i-Taiba fundamentalista mozgalom testvérszervezeteként működő Falahi Inszanejat alapítvány sátorvárosokat állított fel az árvíz sújtotta területek több pontján, élelmet, ruhát és gyógyellátást nyújtva. India a Laskar-i-Taibát vádolja a majdnem kétszáz halálos áldozattal járt 2008-as mumbai merénylettel, és a csoport felszámolását követeli Iszlámábádtól. A pakisztáni kormány azonban az áradás után az eddigieknél is kevésbé lesz képes korlátozni a mentésben most jeleskedő szélsőséges pártok és szervezetek működését.

Ennél is ijesztőbb, hogy az iszlámábádi kormány ellen terrorhadjáratot folytató Pakisztáni Talibán is tőkét akar kovácsolni az áradásból. Húszmillió dolláros kezdeti segélyt ajánlott fel a kormánynak a károsultak közötti szétosztásra, azzal a feltétellel, hogy az nem fogad el amerikai segítséget. Bár várható volt, hogy ezt az ajánlatot visszautasítják, így a tekintélyes summát nem kellett kifizetni, az is kérdés, miből ilyen gazdagok a tálibok. Meglehet, hogy az afganisztáni elvbarátaik által űzött kábítószer-kereskedelem bevételei alapozták meg a humanitárius segélyt.

Azam Tarik, a pakisztáni tálibok szóvivője a HVG kérdésére így indokolta az ajánlatot: „Az USA és a hitetlenek segélyt osztanak, de hátsó szándékkal, hogy jobb színben tüntessék fel magukat. Miközben az USA pilóta nélküli repülőkkel ártatlan embereket öl, hogyan várhatunk tőle együttérzést?” – vetette fel a kérdést, utalva a pakisztáni terrorcsoportok elleni, robotgépekkel folytatott amerikai támadásokra.

Bárki húz is politikai hasznot a természeti katasztrófából, az árvíz padlóra küldte a pakisztáni gazdaságot. Az ország ötöde még mindig víz alatt áll, a nemzetközi közösség alig néhány százmillió dollárnyi kötelezettséget vállalt, a Világbank 900 millió dolláros kölcsönt ajánlott fel. Ám mindez elenyésző a 43 milliárd dollárosra becsült kárhoz képest. Pakisztán újabb nagy hitelek és néhány évig tartó törlesztési könnyítések nélkül képtelen lesz talpra állni. A költségvetési deficit a hazai össztermék (GDP) 6-7 százaléka lesz, a tervezettnek mintegy duplája, az infláció pedig akár a 20 százalékot is elérheti.

A legfőbb ágazat, a mezőgazdaság teljesítménye az idén és jövőre is gyenge lesz, mert az áradás érintette a mezőgazdasági területek harmadát. A gyapot, a búza és a rizs terméshozamának csökkenése kihat az exportra is, ami megint újabb családok jövedelmét tizedeli meg. Pakisztán Ázsia harmadik legnagyobb búzatermesztője, de most az özönvíz nemcsak hidakat és utakat mosott el, hanem a vetőmagokat tároló raktárakat is. A gyapotföldek ötöde tönkrement, ezt az ország exportjövedelmének kétharmadát adó textilipar sínyli meg. Szerencsére a májusban véget ért aratásból tartalékolt gabonakészletek jó része megúszta a pusztulást. De bizonytalan, mi lesz jövőre, hiszen kész csoda lenne, ha a parasztok vetni tudnának idén novemberben.

TAHIR ALI / ISZLÁMÁBÁD