Joseph Ratzinger 1970 februárjában nyolc teológus társával együtt egy memorandumban fordult a német püspökökhöz, hogy vizsgálják felül a papok házasságának tilalmát. Az eredeti szöveget a Pipeline című, az egyházzal szemben kritikus folyóirat teszi majd közzé.

A teológusok leszögezték, hogy elvileg nincs kifogásuk a cölibátus ellen, a házasság nélküli papi élet "mint igazi és reális lehetőségnek meg kell maradnia". De felmerül a kérdés - írták -, hogy így kell-e maradnia a papok életének. Aláhúzták, hogy a kérdésben a pápáé az utolsó szó joga, ez azonban szerintük nem fosztja meg a püspököket annak a felelősségétől, hogy elgondolkozzanak a cölibátus jövőjéről. "Ők nem a pápa tisztviselői, vagy a pápai akarat végrehajtói", hanem a pápa "legalábbis meghallgatandó tanácsadói".

Tekintettel a cölibátusról szóló nyilvános vitára, az egyháznak kezdeményezőként kell fellépnie a témában - írták a teológusok, akik úgy vélték, hogy a házasság nélküli élet kényszere az egyik oka annak, hogy a papság utánpótláshiánnyal küzdött, továbbá a jelöltek rátermettsége is kívánnivalót hagyott maga után. A német jezsuiták tartományfőnöke, Stefan Kiechle rádióinterjújában kiállt amellett, hogy az erről szóló döntésben nem szabad Rómára várni, hanem önkényesen és felelősségteljesen kell eljárni, és szenteljék papokká az arra alkalmas világi személyeket.