"A rettegés térfelet cserélt, és a félelem befurakodott a diktátorok koponyájába ... Kevesebb, mint száz nap alatt Tuniszban és Kairóban két legyőzhetetlennek tűnő rezsim került a történelem süllyesztőjébe" - hangsúlyozza a Libération című francia lap. A liberális Le Monde szerint az egyiptomi vezetés élén bekövetkező változás alapjaiban érintheti a politikai status quót a Közel-Keleten, ahol - Izraelt kivéve - mindegyik ország ugyanazoktól a betegségektől szenved, mint Egyiptom: a paternalizmustól, a politikai rendőrségtől és a választási csalásoktól. A lap szerint az egyiptomi forradalom "a politikai érettség példája, a polgári engedetlenség olyan modellje, amilyenből keveset látott még a világ: erőszakmentesség, bátorság a rezsim kiszolgálóival szemben és abszolút elszántság". 

A konzervatív Le Figaro szerint "számos tekintélyelvű rezsimnek kell alkalmazkodnia az új helyzethez vagy pedig fel kell készülnie a távozásra".  A La Montage című regionális lap azt írta, hogy "a szabadság járványa továbbterjed az arab világban, amiről eddig azt hittük, hogy a diktatúra szemfedője alatt mozdulatlan, mint a múmiák. Ma minden tekintet Algéria felé fordul, ahova a társadalmi elégedetlenség miatt már beszivárgott a szabadságvágy. Nem tudhatjuk, hogy a tuniszi és a kairói friss levegő milyen gyorsan jut el oda. Ám, amikor a történelmi szél fújni kezd, nem áll meg a határoknál" - fogalmazott a vidéki lap.  

A lyoni Progres úgy véli, hogy "a milliomos diktátorok alkonya két égető kérdést vetett fel: Ki lesz a következő? És mi következik azután?" A Libération szerint Egyiptomot illetően az a kérdés merül fel, hogy a hadsereg azért áldozta-e be Mubarakot, hogy megtarthassa a hatalom jelentősebb részét, vagy pedig azért, mert a katonákat is megérintették azok az eszmék, amelyekről "a szűk látókőrűek eddig azt gondolták, hogy csak a nyugati világéi. Ez a kérdés fogja meghatározni az új fejezetet, amely annak az országnak a dicsőséges történelmében nyílik, ahol a civilizáció megszületett" - írta a baloldali lap. 

A Le Figaro szerint a hadsereg magatartása a forradalom kitörése óta ambivalens és nehezen értelmezhető, s elsősorban a vezérkaron belüli sokféleséget tükrözi. A vezetésben idős tábornokok foglalnak helyet, s a fiatal tisztek nagyon különböznek tőlük. Rengeteg katonai és gazdasági érdek ütközik, és azt se lehet tudni, hányan vannak pontosan: megközelítőleg félmillióan.   

A Le Monde szerint az egyiptomi rezsimnek 1952 óta alapját jelentő, nagy tiszteletben álló hadsereg is annyira megosztott, mint az egész ország.  A katonák között is vannak baloldali ellenzékiek, iszlamisták, reformpártiak és konzervatívok. Rájuk vár a hatalmas, szokatlan és nem könnyű feladat: megszervezni az átmenetet a demokratikus és stabil kormányzáshoz.