Konsztantyin 1944-ben szovjet haditengerészként azért érkezett Skóciába, hogy átvegyen a brit kormánytól néhány Oroszországnak szánt hajót. A támaszpont közelében volt Danfermlin városka, ahol megismerkedett a Nancy nevű lánnyal, s annak Janet nevű barátnőjével. Kosztya egysége nem sokáig állomásozott ott, s mint mondja, kapcsolata Nancyvel plátói volt, de ő megajándékozta a lányt valamivel. Egyelőre azonban titkolja, hogy mivel.

Konsztantyin arra emlékszik, hogy már a szovjet tengerészek elé sokan kivonultak az utcára, és nagy lelkesedéssel fogadták őket. Amikor pedig továbbindultak, ez kivételesen nem titokban történt, hanem nagyon is demonstratív módon: nagy tömeg gyűlt össze a rakparton, kiabáltak, integettek, kendőket és trikókat lengettek, több zenekar is játszott, megjelent még maga VI. György király is lányával, a mai királynővel, és számtalan vízi járművön sok-sok ember kísérte ki a szovjet hajókat egészen a nyílt tengerig.

Konsztantyin 1944 őszén már a karéliai fronton, 1945 nyarától pedig a Távol-Keleten, Észak-Koreában harcolt. Öt évvel később leszerelték, s hazatérhetett Kijevbe. 2005-ban a férfi családjával az amerikai Minnesotába költözött, ahol szorgosan elkezdett tanulni angolul, remélve, hogy megtalálja Nancyt.

Azt mondja, a felejthetetlen, lelkes, baráti fogadtatást akarja megköszönni társai nevében is Nancynek, Janetnek, vagy legalább gyerekeiknek és unokáiknak, s rajtuk keresztül Skóciának. A 87 éves férfi Nancyt, a danfermlini lányt a skót internetes közösség és egyebek között a BBC műsorszóró segítségével keresi - ez utóbbi lelkiismeretesen világgá is kürtölte a történetet Kosztya egykori és mai fényképével.