A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
A magyar diplomácia vezetője a német konzervatív napilap által közölt elemzésének bevezetőjében utalt arra, hogy a világ mindig is sokrétű és ellentmondásos választ adott a nagy forradalmi hullámokra. Aggodalmak és remények, a biztonsághoz való ragaszkodás, a változás utáni vágy, az érdekek óvása, valamint értékek keveredtek, illetve ütköztek egymással. Így volt ez az 1848-as forradalmak idején is, amikor a futótűzként terjedő lelkesedést és a szabadság utáni vágyat a stabilitásért epekedő reálpolitika reakciója hamar a sárba tiporta. Egyedül a magyarok harcoltak 1849 közepéig, és a nagyhatalmak együttes katonai ereje kellett ennek szétzúzásához. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc szintén meglepte a külföldet, szavakkal és gesztusokkal segített is, de kétségkívül állt, hogy a világhatalmak egy kis nép szabadságharcával szemben előnyben részesítik az általános érdekek védelmét, és nem kívánnak világháborút kockáztatni. A Nyugat 200 ezer menekültet fogadott be, kinyilvánította rokonszenvét, és tiltakozott, azonban minden maradt a régiben - fogalmazott a magyar külügyminiszter.
Martonyi János emlékeztetett arra is, hogy az 1989/90-es kelet-közép-európai változások jóval kedvezőbb kilátásokkal kezdődtek. Ezek a változások szintén sokakat megleptek, azonban ezúttal egyértelmű volt, hogy azok visszafordíthatatlanok. A fordulat halaszthatatlan volt - mutatott rá vendégkommentárjában a miniszter.
Ezt követően Martonyi János rátért a jelenleg is zajló közel-keleti, illetve észak-afrikai tüntetésekre. Mindez - mint emlékeztetett - ott kezdődött, ahol erre a legkevesebben számítottak, mégpedig Tunéziában. Az események megerősítették azt a nézetet, amely szerint a forradalmak nem elsősorban a legdurvább elnyomás és a legnagyobb nyomor idején törnek ki. A tunéziai eseményeket követték a kairói Tahrír téren lezajlott megmozdulások, amelyek - mint a külügyminiszter fogalmazott - emlékeztettek az 1956. októberi magyarországi eseményekre. "Még 13 éves sem voltam, amikor az emberek szemében ugyanazt láttam, ami a Tahrír térről sugárzott képek alapján érezhető volt" - írta a magyar miniszter.
A jelenlegi események kapcsán a magyar diplomácia vezetője döntőnek nevezte: a világ felismerte azok alapvető és általános tartalmát, továbbá azt, hogy e a változásokat nem csupán elfogadni, hanem támogatni is kell. Még ha természetesen vannak ellenérvek és vannak kockázatokra utaló érvelések is. Megtörténhet, hogy valamennyi, a változások által érintett országban sikerül egy emberibb, demokratikusabb és sikeresebb világot teremteni, de legalább ekkora a lehetősége annak, hogy a világi diktatúrák fundamentalista diktatúrákba csapnak át - írta.
Martonyi szerint a jelenlegi körülmények között el kell dönteni, hogy mit tehetünk, illetve mit kell tennünk A jelenleg zajló változások az egész világot megváltoztatják, legnagyobb hatásuk azonban előreláthatólag Európára lesz. Ebből a szempontból Európa jövője, szerepe, súlya, befolyása a tét. Mindez attól függ, hogy milyen képet sugárzunk magunkról a világnak, mindenekelőtt az arab és az iszlám országoknak. Rendkívül fontos az európai gazdaság növekedése és versenyképessége, de legalább ennyire fontos, hogy megőrizzük és erősítsük annak a szellemnek és gondolkodásmódnak a kisugárzását, amely Európát Európává tette - hangsúlyozta Martonyi János, rámutatva, a világ és Európa jövője jelentős mértékben függ attól, hogy a több mint egymilliárd muzulmán milyen politikai, gazdasági és társadalmi rendszert választ a maga számára.
