A bukaresti Új Magyar Szó (ÚMSZ) így fogalmaz: "Rájár a rúd az Orbán-kormányra. Miután a budapesti hatalom ímmel-ámmal, de eleget tett a magyar médiatörvény részleges módosítására vonatkozó európai bizottsági felszólításnak, alig három nap múltával most újabb pofont kapott Európától: az uniós törvényhozás kinyilvánítja, hogy ez mind szép, csak éppen nem elég".

Salamon Márton László, a lap főszerkesztője, a cikk szerzője megállapítja: "egy rusnya szörnyeteget, a cenzúra hétfejű sárkányát ugyanis nem sminkelni kell, nem szépségtapaszt kell ragasztani rá, hanem könyörtelenül le kell vágni mind a hét fejét, a legutolsó csonkig".

A Fidesznek ez az egész médiatörvény-botrány a magyar EU-elnökség közepén úgy kellett, mint üveges tótnak a hanyatt esés - véli a cikk írója, aki szerint a hamarosan az uniós megbízatás felénél tartó ország vezetői úgymond egyebet sem tesznek, mint szedik össze a nyilvánvalóan elrontott elnökség üvegcserepeit, miközben pánikszerűen próbálják eltüntetni a járdáról a hátramaradt vérnyomokat.

Az erdélyi Krónika vezércikke szerint viszont ismét megbizonyosodhattunk arról, hogy amennyiben politikai-ideológiai alapú pótcselekvésről van szó, akkor amúgy nehézkesen reagáló intézmények is meglepően olajozottan képesek működni. Az Európai Parlament szélsőbaloldali és doktrinér liberális frakciója a szocialistákkal szövetkezve a magyar médiatörvényt elmarasztaló határozatot szavazott meg, pedig hát épp hétfőn fogadta el az Országgyűlés azon módosításokat, amelyek révén korrigálták az Európai Bizottság alelnöke által kifogásolt paragrafusokat - írja a lap.

"A határozat támogatóinak táborát megvizsgálva egyértelműnek tűnik, hogy ismét csak nem a konkrétumokról, a jogszabály valós tartalmáról szólt a kezdeményezés, hanem arról, hogy ideológiai alapon akartak ütni a konzervatív oldalon, és mivel számbeli fölényben vannak, ezt meg is tették" - állapítja meg a szerző.

Szerinte az eddigi tapasztalatok alapján a vádak ellenére sem sérült a véleményszabadság, sőt ezt abszurd módon épp maguk a tiltakozók igazolták, amikor - mint a cikkíró emlékeztet - élő adásban zavartalanul mondhatták el, hogy a törvény bevezeti a cenzúrát, vagy amikor a balliberális lapok címlapjukon írták meg, hogy vége a sajtószabadságnak, és ez nemhogy megjelenhetett, de még csak retorziók sem érték őket.