A fejlett világ és a fejlődő országok közti pozícióharc határozza meg a globális gázkibocsátás-csökkentést célzó keretmegállapodás kidolgozását célzó ENSZ-tárgyalásokat - mondta lapunknak Feiler József, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium klíma- és energiaosztályának vezetője a németországi Bonnban megtartott tárgyalási forduló után. A tavalyi cancuni és az idén novemberre tervezett dél-afrikai csúcsszintű tárgyalások közé beékelődő, féléves szakmai egyeztetéseken Feiler és húsz fős stábja képviselte az uniót.

Miközben Feiler szerint Bonnban “a WTO-tárgyalásoknál komplexebb egyeztetések zajlottak” 61 dosszié kapcsán, 190 ország 3500 képviselőjének részvételével, addig a hvg.hu megkeresésére az Európai Bizottság klímaügyekért felelős sajtóreferense azt közölte: nem terveznek nyilatkozatot, mivel nem történtek érdemi lépések.

Feiler szerint azonban túlzóak az elvárások az ENSZ-tárgyalások következő állomása előtt, és úgy véli, igenis jelentős lépések történtek a kéthetes bonni forduló során egy kiegyensúlyozott, kötelező érvényű globális klímavédelmi megállapodás irányába. Konkrét előrelépést könyvelhettek el szerinte a tárgyaló felek az alacsony CO2-kibocsátású technológiák átadásában a fejlődő országoknak és az erdőirtások elleni küzdelemben.

AP

 Összetett feladatról van szó

A Föld légkörébe emberi aktivitások miatt túl nagy mennyiségben bekerülő, globális átlaghőmérsélket emelkedést okozó gázok - mindenekelőtt a szén-dioxid (CO2), a metán (CH4), a dinitrogén-oxid (N2O), freonok és halonok - kibocsátáscsökkentését célzó szabályozás rendkívül összetett feladat. Tavaly Cancunban sikerült ugyan megállapodni arról, hogy maximum két Celsius fokban tetőzhet az átlaghőmérséklet emelkedése, az ehhez szükséges átfogó cselekvési csomag illetve az ezt kikényszerítő szabályokról és szankciókról szóló megállapodás tető alá hozása azonban még messze van.

A két fokon belül maradáshoz a fejlett világnak radikális kibocsátáscsökkentést kell vállalnia a következő évtizedekre, míg a fejlődő országoknak úgy kell fejlődniük, hogy ne a fejlett világ energiaszükségleti és kibocsátási pályáját járják be. Vagyis Indiának, Kínának, Brazíliának és társaiknak kevesebb fosszilis energiahordozó elégetésével, nagyobb energiahatékonyság mellett kell folytatniuk gazdaságaik bővítését.

Az éghajlatváltozási keretegyezményben részt vevők - az ENSZ hivatalos tájékoztatása szerint - valódi előrelépést értek el Bonnban a nap- és szélenergia terjesztésének támogatása, a fejlődők támogatása és klímaváltozás hatásai elleni adoptáció esetében, de nem sikerült továbblépni a 2012 végén lejáró Kiotói Egyezmény folytatását illetően.

Harapófogóban az Egyesült Államok

Szakértők szerint emögött részben a jövő évi elnökválasztásra készülő Egyesült Államok húzódik meg, ahol a kongresszusban kisebbségben lévő demokrata párt nem képes keresztülvinni akaratát. Más szakértők szerint a globális klímaalku létrejötte 2014 után, az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) ötödik jelentésének közzététele után reális.

Ennek ellentmond, hogy Kína legutóbbi ötéves tervének idei elfogadásával felhagyott eddigi, Washingtonnal folytatott csiki-csuki játékával. Peking igen ambiciózus kibocsátási célokat vázolt fel, jelentős forrásokat és fejlesztési kapacitásokat fordítva megújuló energiatermelésre. Ezzel pedig lépéskényszerbe hozta a “majd ha Peking is valódi vállalásokat tesz” érveléssel eddig mindig kibúvó Egyesült Államokat, amely ráadásul soha nem ratifikálta még a kiotói jegyzőkönyvet sem.

A bonni etap során belső források szerint az OPEC-kőolajországok és India mutattak a legkevesebb hajlandóságot az együttműködésre, míg a tengerszint-emelkedés által létükben fenyegetett szigetországok csoportja túlzott radikalizmusával kockáztatta a tárgyalások kimenetelét.

AP

Még az sem lenne elég, amiről most vitatkoznak

Feiler szerint hiába a politikai megállapodás a két Celsius-fokos célról, az összes tárgyalóasztalon lévő vállalást teljesítve is 3,5-4 Celsius foknál tetőzne a Föld átlaghőmérséklet-emelkedése, amely a tudományos konszenzus szerint beláthatatlan hatással lenne az emberiségre.

“A kiotói jegyzőkönyv jövőjének tisztázása alapvető feladatunk az idei évre, amelyhez a részt vevő küldöttségek kreatívan és konstruktívan minden lehetőséget megvitatnak” - mondta az ENSZ klímaváltozással foglalkozó titkárságának vezetője, Christiana Figueres a kéthetes tárgyalássorozatot lezáró sajtótájékoztatón.

A fejlődő országokat - számos afrikai államot, kis szigetországot és Kínát - tömörítő G77 álláspontja szerint a kiotói jegyzőkönyv jelenleg az egyetlen jogilag kötelező megállapodás, amely a fejlett világ tesztje is egyben arra, hogy vállalásait megtartja-e, csökkentve ezzel a többnyire a szegény országokat sújtó szárazság, hőhullámok, áradások és a tengerszint-emelkedés fenyegetéseit.

Mindenkinek csatlakoznia kell

Bonnban Japán, Oroszország és Kanada amellett érvelt, hogy nem hajlandóak Kiotó keretei közt 2012 utánra még nagyobb kibocsátás-csökkentést vállalni, amíg a világ összes nagy szennyezője, így Kína, India és az Egyesült Államok nem tesz összemérhető vállalásokat.

A Kiotó meghosszabbítása mellett álló Európai Unió szintén nem szeretne egyedül előre menni a vállalásokkal. Az Európai Bizottság klímaügyi főigazgatóságának vezető tárgyalója, Jürgen Lefevere szerint mivel az EU a világ üvegházhatású gázkibocsátásának 11 százalékáért felelős, nem elég egy második Kiotó periódus kialkudása, ahhoz minden nagyobb országnak csatlakoznia kell.

S noha az unió is csak huszonhét tagállama átlagában teljesítette a kiotói jegyzőkönyvben vállaltakat, a környezetvédelmi miniszterek cikkünk megjelenésének napján tárgyalnak az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megteremtéséről szóló, „dekarbonizációs menetrend” politikai támogatásáról. Utóbbival Brüsszel tovább szeretné fokozni a közösségi vállalások lehetséges szintjét, amennyiben erre globális akarat körvonalazódik.

Az uniós tárgyalók másik, szintén nem elhanyagolható aggodalma, hogy miközben két éve Koppenhágában 2020-ig évi 100 milliárd dolláros, a fejlődő államoknak nyújtandó segítséget kalapozott össze a fejlett világ, addig továbbra sem körvonalazódik e pénzek felhasználását monitorozó elszámoltatási rendszer (MRV).

Néhány napja Olajos Péter, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium zöldgazdaság-fejlesztésért és klímapolitikáért felelős helyettes államtitkára egy interjúban mégis úgy vélekedett: “bízni lehet abban, hogy az amerikai elnökválasztás és az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezményének 2013-as felülvizsgálata után legkésőbb 2015-re globális, átfogó klímavédelmi egyezmény jöhet létre”.

Folk György