A lengyel Nemzeti Emlékezet Intézetének 2003-ban lezárt vizsgálata szerint legkevesebb 340 zsidó lakost öltek meg kegyetlen módon 1941. július 10-én Jedwabnéban. A bizonyítékok és tanúvallomások szerint a tömeggyilkosságot helybeli lengyel polgári személyek egy csoportja követte el, minden bizonnyal a megszálló náci németek sugallatára. Az áldozatok közül mintegy 300-at - férfiakat, nőket, gyermekeket - élve elégettek egy csűrben, 40-et pedig agyonvertek.

A pogromról 2000-ben nagy vitát kiváltó könyv jelent meg a lengyel zsidó származású, Egyesült Államokban élő Jan Tomasz Gross tollából, Szomszédok címmel.

Az áldozatok emlékművénél rendezett vasárnapi megemlékezésen mások között megjelent Aleksander Kwasniewski volt lengyel elnök, aki a 10 évvel ezelőtti jedwabnei emlékünnepségen bocsánatot kért a zsidóságtól. Ott volt Tadeusz Mazowiecki, a rendszerváltás utáni első miniszterelnök, valamint idén először a katolikus hierarchia képviselője is, Mieczyslaw Cislo püspök, a lengyel katolikus püspöki konferenciának a zsidósággal folytatott párbeszédért felelős tagja személyében. Jelen volt és beszédet mondott Wladyslaw Bartoszewski professzor, volt külügyminiszter, a lengyel Harci és Vértanúsági Emlékhelyeket Gondozó Tanács elnöke is. A zsidóságot a lengyelországi zsidó hitközségek szövetségének elnöke, Piotr Kadlicki és Michael Schudrich lengyel főrabbi képviselte.

Mazowiecki felolvasta Bronislaw Komorowski levelét, amelyben a lengyel államfő ismételten bocsánatot kért a történtekért, hangsúlyozva, hogy a lengyel népnek meg kell értenie, "bűnelkövető is volt". "Jedwabne lakosaival együtt meg akarjuk érteni azt, ami történt, és azt, hogy mit kell megőriznünk emlékezetünkben" - írta.

Cislo püspök beszédében imádságra hívott fel a testvériségért és a békéért. "Ne válasszanak el bennünket egymástól a jedwabnei sírok, hanem ehelyett egyesítsen bennünket a testvériségért, a lengyel-zsidó kapcsolatokért ajánlott ima" - mondta.