A George Bush kormányzatán belüli ellentétekről ír a jövő héten megjelenő, a sajtó számára azonban már hozzáférhetővé tett visszaemlékezéseiben Dick Cheney, Bush alelnöke.
Az én időmben: személyes és politikai memoár címen megjelenő kötetben Cheney bírálja Condoleezza Rice külügyminisztert, mert szerinte naiv módon megpróbált nukleáris fegyverekről szóló egyezményt kötni Észak-Koreával. Hibásak voltak azok az engedmények, amelyeket Észak-Koreának abban a naiv hitben adtak, hogy diktátorok készek engedményre engedménnyel válaszolni – fogalmazott Cheney.
A politikus támadja Condoleezza Rice elődjét, Colin Powellt is, mert szerinte megpróbálta aláásni Bush elnök tekintélyét. Cheney azt állítja, hogy Powell kétségeit fejezte ki az iraki háborúval kapcsolatban a kormányzaton kívüli személyeknek, ami helytelen.
Bár George Bush-t határozott, erős és elszánt vezetőként méltatja Cheney, nem titkolja, hogy voltak nézeteltéréseik. Példaként azt az esetet említi, amikor 2007-ben egy megbeszélésen egyedüliként szorgalmazta, hogy az Egyesült Államok intézzen bombatámadást egy feltételezett szíriai nukleáris létesítmény ellen. Bush megkérdezte, ki támogatja az ötletet, és Cheney egyedül maradt véleményével.
Mintha személyes történetében mondaná fel a kormánypolitika kritikáját, olyanok Füle Zsigmond első tapasztalatai a munka világában. Ő az a 18 éves, bácsborsódi fiatal, aki keresztkérdéseket tett fel Lázár Jánosnak bajai fórumán, és panaszára, miszerint keveset keres, a miniszter úgy válaszolt: rossz helyen dolgozik.
Ismeretlen tettes ellen folytatnak nyomozást.
