Két szelet rántott hús, tripla húsos szalonnás sajtburger, sült okra (más néven bámia vagy gombó), egy fél kiló grillcsirke, három fajitas, egy húsimádó pizza, egy kis jégkrém és egy adag mogyoróvajas fondant – ezeket kívánta a gyilkosság miatt halálraítélt Lawrence Russell Brewer szerdai, utolsó étkezése alkalmából, ám végül hozzá sem nyúlt az étkekhez.

"Egyáltalán nem helyénvaló a halálraítélteket ilyen kiváltságban részesíteni" – hangsúlyozta John Whitmire, a szenátus büntetőjogi bizottságának vezetője a szerdai esetre reagálva. Véleményét a texasi büntetőügyi osztály vezetőjének címzett levélben fejtette ki, s kérte, hogy ezentúl a közvetlenül a kivégzés előtt állók is ugyanazt kapják enni, mint rabtársaik. Javaslatának azonnal helyt adtak, így a Texasban halálbüntetéssel sújtott személyek többé nem adhatják le az ételekre vonatkozó kívánságlistát.

Troy Davis halálbüntetése ellen demonstrálók az ítéletvégrehajtás előtt

AP

Az Egyesült Államok néhány másik államában a túlköltekezés elkerülése érdekében felső határa van az utolsó étkezés költségének: Floridában, például, 40 dollár fordítható erre a célra, de kizárólag helyben beszerezhető termékekből készülhetnek az elítélt kedvenc ételei. Texasban nem volt ugyan kiadási plafon, annyi megkötést azonban szabtak, hogy a börtön falain belül kell megfőzni a menüt. Vannak amerikai államok, amelyekben nincs a rabnak ilyen kiváltsága, de vannak olyanok is, ahol egy bizonyos időintervallumon belül több "utolsó étkezés" is engedélyezett.

Lawrence Russell Brewer utolsó kívánsága azonban egyáltalán nem számít kirívónak a Texasban eddig kivégzett több száz elítélt óhajához képest. Steven Woods például, akin múlt héten hajtottak végre halálbüntetést, sokkal hosszabb listát nyújtott be: egy kilogramm szalonna, egy nagy négyhúsos pizza, 4 rántott csirkemell, egy liter jégkrém, 5 szelet rántott hús, két darab szalonnás hamburger, egy tucat fokhagymás pirítós paradicsomszósszal, inni pedig Mountain Dew-t, Pepsit, gyökérsört (édes, növényi alapú üdítőital) és édes teát kért.

A texasi elítéltek kívánságaiból egyébként már egy szakácskönyv is készült: Meals to Die For (Ételek, amelyekért meg kell halni) címmel egy olyan szakács tollából, aki éveken át a texasi kivégzések helyszínén, a hírhedt huntsville-i börtönben dolgozott.