A politikust elsőként szólították a tanúk padjára Sanader perének második napján.

Az egykori kormányfő részletesen leírta az 1994-es horvát helyzetet, amikor a gazdasági válságba került országban havonta 40 százalékos volt az infláció. Valentic kabinetjének legfőbb feladata az volt, hogy helyreállítsa a gazdaságot, ugyanakkor kénytelen volt kölcsönöket felvenni a horvát diplomáciai képviseletek kiépítéséhez.

"A piac szabályozatlan volt" - magyarázta Valentic. "Nem voltak külföldi bankok, a hazai bankok által folyósított kölcsönök éves kamata pedig 15-20 százalék között mozgott volna".

A politikus szerint a követségi épületek kérdését Granic vetette fel, aki a vételt kölcsönnel oldotta volna meg. Az ötletre a pénzügyminisztérium is rábólintott, kikötve, hogy legalább 7-8 éves futamidőre szóljon a szerződés.

Valentic emlékezett rá, hogy akkoriban hallott a kis osztrák Hypo bankról, amely alig 10 százalékos kamattal nyújtott kölcsönöket, ez pedig kifejezetten kedvező volt a horvát hitelmutatókhoz képest.

Sanader védőügyvédjének kérdésére válaszolva Valentic elmondta, hogy a kölcsönszerződést egy megegyezés értelmében kizárólag a külügyminiszter, Granic írhatta alá. Sanader a kérdéses időszakban külügyminiszter-helyettes volt.

Arra a kérdésre, hogy Alois Mock akkori osztrák külügyminiszternek volt-e valami szerepe a kölcsönben, Valentic azt válaszolta: "nem emlékszem semmilyen pletykára esetleges beavatkozásáról", és gyakori találkozásaink ellenére Mock sem említett semmit ezzel kapcsolatban.

Sanadert azzal vádolják, hogy 1994-1995-ben csaknem félmillió eurónyi (3,6 millió kuna) kenőpénzt fogadott el a Hypo banktól a megkötött kölcsönszerződésért cserébe. A politikus tagadja a vádakat. Védőügyvédje azt szeretné bizonyítani, hogy Granic volt a főtárgyaló az ügyben, aki majd november 11-én tanúskodik.

Pénteken még Miroslav Kovacicot, Sanader külügyminisztériumi munkatársát, illetve Bozena Kljucaricot, az Elan vállalat egykori igazgatóját fogják kihallgatni.