Az UNESCO honlapja szerint az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára - amelyen egyelőre egyetlen magyar elemként a mohácsi busójárás is szerepel - 49 szokás, illetve hagyomány pályázik, köztük az indonéz sámán tánc, a portugál fado és a mexikói mariachi zene. A sürgős védelmet igénylő szellemi kulturális örökség listájára 23 jelölt közül választhat a bizottság. A magyar táncház módszer 11 másik hagyományőrző gyakorlattal együtt a szellemi kulturális örökség megőrzését szolgáló programok, projektek és tevékenységek regiszterébe felterjesztett elemek között szerepel.

A szellemi világörökség minősítés elnyerésére a mongol kalligráfiától az indonéz sámántáncon és az ősi vietnami Hung királyok legendáit felidéző xoan dalokon át a francia lovaglási hagyományig összesen 84 jelöltet állítottak az ENSZ oktatási, tudományos és kulturális szervezetének tagjai. A rangos elismerésre szóbeli hagyományok és kifejezési formák, színházi és előadóművészeti műfajok, rituális társadalmi szokások és rendszeres ünnepi események tarthatnak számot. A jelölteknek olyan társadalmi tradíciókat és szokásokat kell megtestesíteniük, amelyeket egyes csoportok vagy közösségek kulturális örökségük részének tekintenek. Ezek közül nem egyet fenyeget, hogy feledésbe megy vagy éppen végképp kihal, a listára való felvétel viszont segítheti fennmaradásukat. "Nem az idegenforgalmi kalauzok bővítése a cél, hanem az, hogy ezeket a hagyományokat és szokásokat a jövőben is megőrizzük, méghozzá abban a szellemben, amelyben az egymást követő nemzedékek átadták őket egymásnak" - közölte Cécile Duvelle, az UNESCO szellemi világörökségi programjának vezetője.

Örményország például a Vardavar nevű vízi ünnepséggel nevezett be, amelyet Astghik - a szerelem, a szépség és a termékenység pogány istennője - tiszteletére rendeznek a termés betakarításakor: része a celebrációnak, hogy a gyerekek lelocsolják az utcai járókelőket. Az indonézek az "ezer kéz táncának", más néven sámántáncnak kívánnak helyet biztosítani a szellemi világörökségben. A Szumátra szigetén kialakult hagyomány szerint a táncosok nem egyszer térden állva mozognak, a ritmust pedig azzal adják meg, hogy a kezükkel a karjukat vagy a combjukat csapdossák.

A szellemi kulturális örökségről döntő bizottságnak sorrendben ez lesz a hatodik évi ülése, és annak ellenére megtartják, hogy miután az Egyesült Államok Palesztina UNESCO-taggá történt felvételére válaszul megvonta anyagi támogatását az ENSZ e testületétől, az felfüggesztette az év végéig még hátra lévő programjainak végrehajtását.

A szellemi - nem anyagi jellegű - világörökség eddig elismert UNESCO-listáján jelenleg 216 elem szerepel: dalok, táncok, színházművészeti hagyományok, rítusok és ünnepek. Külön kategóriát képeznek, amelyek konzerválásához "sürgős mentőintézkedésekre" van szükség. Tizenöt ország 23 pályázatot terjesztett be ebből a célból, Mongólia egymaga hármat is: ezek egyike a teveszelídítés rítusait foglalja magában, a másik a mongol kalligráfiát, míg a harmadik a tsam néven ismert tánc, amely egy pásztoreposzt illusztrál.

Brazília az enawane nawe nemzetség rítusát prezentálja, ez a yaokwe nevű hagyomány a társadalmi és kozmológiai rendet jelképezi. Az Egyesült Arab Emírségek ősi gyermekjátékokat jelölt a minősítésre: az északi emírségek falusi közösségeiben dalok és párbeszédek kíséretében, helyi anyagokból készített eszközök segítségével idézik fel őket.

A további pályázatok is igen változatosak: Franciaország például a limoges-i porcelánkészítés tudományát és a francia stílusú lovagló tradíciót kívánja felruházni a világörökségi címmel, Csehország az utóbbihoz hasonlóan az ország déli részén meghonosodott ceremóniát, "a királyok lovaglását" javasolja a megörökítésre. Japán a simani Szada szentély Szada Sin Noh táncszertartását ajánlja, Portugália az érzelmes-fájó fado dalok zenei hagyományát. Az egy héten át tartó UNESCO-ülés végén, november 29-én dől el, mely jelöltek kerülnek idén a kiválasztottak közé.