hvg.hu: Mióta tartózkodik Kairóban?

Fodor Márk, a Közel-Kelet Európai Bankfigyelő Hálózat igazgatója, előállított: 28 órája. Ebből tíz óra volt az előállításom. A Közép-Kelet Európai Bankfigyelő Hálózat ügyvezető igazgatójaként érkeztem Egyiptomba. Azzal foglalkozunk, hogy azt figyeljük, a befektetett nemzetközi fejlesztési pénzek, például az EIB bank, az EBRD befektetett pénzei illetve az EU-alapok mennyire károsak a környezetre illetve a társadalomra. Az EBRD már egy ideje jelen van Észak-Afrikában, az EIB most fontolgatja a befektetést. Mivel mi vagyunk a szakértői ennek a két banknak, az szeretnénk felmérni, hogy az itteni civilek mit igényelnek nemzetközi fejlesztésben, másrészt pedig segíteni szeretnénk őket, hogy érvényesíteni tudják igényeiket. Azok után, amit láttam, nyilván nagyon megkérdőjelezzük, hogy szabad-e  bármilyen nemzetközi fejlesztési banknak együttműködnie ezzel a rezsimmel.

hvg.hu: Hogyan keveredett a tüntetők közé?

F. M.: A szállodámból láttuk, mi folyik a Tahrír téren. Az előállításomkor már nem voltak tüntetők, sőt a Tahrír térre vezető útról is elzavarták mindenkit a katonák, jól láttuk, hogy égnek a sátrak. A hídon (Kaszr El Níl) pedig komoly összecsapás zajlott, törték a köveket és dobálták egymásra, annyi volt a két tömeg között a különbség, hogy az egyik fél katonai egyenruhában volt. Egy idő után elcsendesedett minden, én pedig arra gondoltam, mi történik vajon az amerikai nagykövetség épülete körül, így lementem sétálni. Hátulról mentem be a Kaszr El Eini utcába, ahol láttam egy szögesdrótból emelt kordont, mögötte volt a hadsereg. Civil ruhás emberek álltak a kordon előtt, azt hittem, tüntetők. Elővettem a telefonomat és lefényképeztem őket, összesen, ha három képet készítettem, mikor az egyik ember a tömegből kiabálni kezdett velem, hogy ne fotózzak. Azt mondtam, rendben, mutattam, hogy törlöm a képeket a telefonról, de hirtelen körbevett a tömeg. Kérdezték, hogy ki vagyok, mi vagyok. Elővettem az útlevelem, mert nem akartam balhét ebből.

Fodor Márk. Előállították

Azt gondoltam, hogy Magyarország kis ország, nem lehet probléma nekik. Egyszer csak két katona tűnt elő, megragadtak a karomnál fogva és berángattak a szögesdrót mögé. Nem ellenkeztem. Egy tiszt elé vittek, aki őrnagynak mondta magát. Ő beszélt angolul. Kérdezte, hogy mit csináltam és miért csináltam. Azt válaszoltam neki, hogy fotóztam. Megijedtem, mert láttam a katonákon, akik hozzá vittek, hogy csak egy parancsára várnak és ütni fognak. Próbáltam annyira együttműködő lenni, amennyire ez lehetséges volt. Náluk volt az útlevelem és a telefonom. Nem ütöttek meg, hanem egy épületbe vezettek, a Belügyminisztérium információs központjába. A porta elé ültettek le, az ablakok be voltak törve. Jól láttam, a kődarabokat mindenhol, és hogy az ablakok belülről törtek ki – vagyis a katonák is foglalkoznak a kődobálással.

hvg.hu: Fekete egyenruhás rendőröket látott a minisztériumban? Sajtóközleményük szerint a rendőrség nem vesz részt sem a tüntetők oszlatásában, sem az épület védelmében.

F. M.: Láttam. Pár tucatot. Főleg azonban katonák voltak mindenhol. Ők hozták be az embereket is. Ezt jól láttam, hiszen ott ültem a portán, láttam, kik jönnek be az épületbe. Hozzá kell tennem, hogy ez akkor történt, amikor nem lehetett hallani semmilyen zavargást sem a környéken. Most estére beindult, de napközben nem hallottam üvöltözést vagy zajokat. Mégis, folyamatosan jöttek befelé egy-egy tüntetővel, úgy harminc embert hoztak be, mialatt kint ültem.

hvg.hu: Hogyan hozták be őket?

F. M.: Egy-két katona tolta-húzta őket. Ahogyan beértek a kapun azonnal ütöttek. Rugdosást és botozást láttam. Hosszú, kardszerű botokkal verték és rugdosták a földön az embereket, aztán hátrahúzták őket az épület hátsó részébe. Csak két embert láttam visszajönni onnan, igaz azokat nem is ütötték, amikor hátramentek. Nyilván civil ruhások voltak. A többiek vagy más kijáraton távoztak vagy nem mentek ki. Mint mondtam, nem láttam senkit sem visszajönni.

hvg.hu Milyen embereket vittek be?

F. M.: Civileket. Férfiakat, nőket, nagyon fiatalokat is. Sírtak és üvöltöttek, amikor verték őket, de hátulról már nem hallottam semmilyen zajt. Ezekkel a hosszú, kardszerű botokkal verték a gyerekeket is. Több, tíz-tizennégy éves forma gyereket is behoztak és összevertek előttem. Nem tettek különbséget a tüntetők között. Mindenkit erőszakkal nyomtak be.

hvg.hu: Magával mi történt?

F. M.: Bevittek és leültettek. Két órán keresztül nem volt nálam se az útlevelem, se a telefonom, aztán jöttek és közölték, hogy ellenőrizni fognak a nagykövetségnél, aztán elengednek. Volt mellettem egy amerikai újságíró, aki már reggel fél hét óta volt odabent (Joseph Mayton, a Bikya Masr nevű internetes portál főszerkesztője – JS), őt  ütötték és verték, amikor behozták.

Jászberényi Sándor

Azt mondta, hogy hátra is vitték, de hozzátette, hogy ami vele történt, az semmi sem volt ahhoz képest, amit másokkal műveltek. Őt csak bottal ütötték és rúgták a földön. Nagyon abszurd volt a helyzet, mert nálunk volt a telefonunk, beszélhettünk bárkivel, de közben nem hagyhattuk el a helyet. Ültünk a sötétben és vártunk, majd azt mondták, hogy ha idejön valaki a követségünkről és igazol minket, akkor elmehetünk.

hvg.hu: Ez már este volt, amikor kiújultak az utcai harcok.

F. M.: Igen. Felvettem a kapcsolatot a követséggel és a konzullal, telefonáltam. Szerencsém volt, mert összejött a dolog, a konzul eljött értem és kivitt. Az újságírónak azonban azt mondta a követsége, hogy másnap reggelig nem tudnak intézkedni.

hvg.hu: Hogyan zajlott az elengedése?

F. M.: Egy idő után szóltak a katonák, hogy itt van valaki a Magyar Nagykövetségről, aki igazolt. Azon a kapun távoztunk, ahol behoztak, autóba ültünk és kihajtottunk az utcából. Több ellenőrzőpontot is elhagytunk, az utcáról hallottuk a harcok zajait. A konzul kivitt a harcok helyszínéről, és a belváros egyik terén váltunk el. Tudja, mi az, amit nem tudok kiverni a fejemből? A mérhetetlen magabiztosságát a katonáknak. Ahogyan beszéltek velünk, ahogyan a tüntetőkkel bántak, úgy tűntek, mintha nem is emberek lennének. A leghalványabb félelem sem volt bennük, hogy ezért talán egyszer valaki majd felelősségre vonja őket.

JÁSZBERÉNYI SÁNDOR, KAIRÓ